Marcival volt ez a különprogramunk, miután hazajött a nyaralásáról. Kemény kánikula volt, abban ideális program: hűs vár, a vastag falak között hűvös termek, és ráadásul egy Dalí-kiállítás. Marci kedvenc festője, bár felkészítettem, hogy ne a legismertebb festményeire számítson, azok nem fognak egy teljes nyarat Várpalotán tölteni, ez egészen biztos. Helyette a grafikáiból és meseillusztrációiból láthattunk egy válogatást, az is nagyon szép volt.
A vár maga egészen meglepett a gazdag kínálatával és a szépen felújított állapotával. Tizenkét éve élek már Fehérváron vagy a közvetlen közelében, nemegyszer mentem már el a várpalotai vár előtt, de sosem voltam még benne - és lehet, hogy jó is, hogy már most, ilyen szép állapotban láttam.
Rengeteg mindent láttunk: népviseleti kiállítást egy magángyűjteményből, lenyűgözően szép volt. Aztán egy szabóság kiállítását különféle katonai egyenruhákból és díszmagyarokból, meg ma is viselhető, magyaros motívumokkal díszített férfi és női ruhákból, kabátokból. Néhányat szívesen hazahoztam volna :) Bár az öltözködés annyira nem a tízéves fiúkat érintő téma, azért Marci is végignézte ezeket is. Aztán volt még néhány vitrin vasalókiállítás, majd egy szoba a Bakonyi Poroszkálókról, az útjaikról, egy válogatás a fényképeikből. És még csak ezután következett Dalí. Marci elég gyorsan végignézte, az előzetes felkészítésem ellenére számított ismertebb képekre, én még tudtam volna elmélyülni egy-egy grafika előtt. Nagyon szépek voltak, nem tudom, megjelentek-e ténylegesen mesekönyvekben, én el tudnám képzelni.
Végül egy padlástéren keresztül még a várfalra is ki lehet menni körbejárni, innen aztán nagyon jó a kilátás kifelé és befelé is:
Itt fent azért nagyon meleg volt, és erős napsütés, Marcival történt is valami, egy enyhe napszúrás vagy kiszáradás-féle. Hazafelé még megálltunk egy boltnál, de én - utólag már bánom - nem vettem Marcinak inni azzal, hogy öt perc múlva otthon vagyunk, ihat. Előtte ivott, magunkkal is vittünk vizet, nem gondoltam olyan sürgetőnek. Otthon is ivott, de aztán bejelentette, hogy nincs jól, bágyadt, hasa fáj, lefeküdt és pihent. Pár óra múlva, estefelé felkelt, kijött hozzánk a kertbe, és tiszta lökött volt, mint aki becsiccsentett. Aztán már jól volt, komolyabb baja nem történt, de máskor azért veszek neki inni, ha kéri :) A kirándulás mindenesetre meglepően szép és jó volt, megérte, és végre megint Marcival voltunk, csak mi ketten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése