2013. augusztus 26., hétfő

Ken Follett: A katedrális

És most, hogy már az elmúlt pár nap történéseiről sikerült írnom, és alig maradt pár piszkozatom, jöhetnek a könyvek. A katedrálist már olvastam egyszer, viszont közben kölcsönkaptam a folytatást a sógoromtól, és szükségét éreztem még egyszer elolvasni. Hát, nem volt nehéz, a mérete ellenére. Másodszor is letehetetlen, sodró, magával ragadó könyv. A két olvasás között láttam a belőle készült, ha jól emlékszem, négyrészes filmet, ami szintén jó volt, de egy film mindig befolyásolja a szereplőkről kialakult képet, az újraolvasásnál bennem is inkább a színészek arca idéződött fel. De ilyen szempontból is jó film volt, legalábbis nekem, nem tértek el nagyon a figurák attól, amilyennek én magam is elképzeltem őket. 
Ken Follettnek A katedrális előtt több háborús krimijét is olvastam már,  és el nem tudtam képzelni, hogy hogy tudhatott regényt írni egy középkori katedrális köré fonódó történetről, szerzetesekről, kőfaragókról, falusi családokról. Hát, zseniálisan meg tudta írni. Nem értettem, mi lehet izgalmas egy katedrális építésében, de így, hogy emberek, sőt falvak és városok sorsa dől el azon, lesz-e katedrális és hol, és milyen, így már értem. Drukkoltam a jóknak és szorongtam a rosszaktól, elkeseredtem a hullámvölgyekben és átéreztem az örömöt és a dicsőséget a sikereknél. A történetet már megint nem írom le, olvassa el mindenki. Utáljátok a beszámolóimat, mert nem írok történetet? Vagy jobban utálnátok, ha lelőném a poénokat? Na mindegy, én így szeretem, véleményt írok, Ti meg olvassatok :)
Hát, ez most sajnos nem lett hosszú a könyvhöz képest, de másodszor is már vagy öt könyvvel ezelőtt olvastam. Így jártunk :)

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Komolyan irigyellek, hogy 3 gyerkőc mellett is tudsz időt szakítani, olvasásra, mégpedig jó tempóban, hisz sok könyvet olvasol,holott ott a gyerekek, kert, háztartás és kötés is. Nekem most a felújítás elveszi minden erőm, időm és energiám.

Nagyon boldog születésnapot kívánok Neked és Regőnek! Jó volt látni a képeket.
Gratulálok a szülinapi futáshoz, nagyon ügyes vagy!

Macus írta...

Én is így olvastam: amikor a folytatás a kezembe került, újraolvastam az elsőt.
Irgalmatlanul jó könyvek.

Timi írta...

Köszi :)
Pati, lefekvés előtt olvasok, mármint elalvás előtt, aztán belealszom. Meg tudod, kötés közben is tudok, amikor nem csipkét kötök :) sőt, van az a rossz szokásom, hogy evés közben. Olyan szinte nincs is, hogy csak olvasok. Pedig de jó is az, igazán belemerülni...! Ezt a könyvet vagy két hónapja olvastam, júniusi volt a piszkozat.