Két dolog, ami kimaradt Csongorról. Az egyik, hogy tud fejet rázni és bólintani, és ezeket megfelelően használni, illetve azokat a kis hümmögéseket is mondja, amit az igenre, nemre szoktunk használni. Igent, nemet nem mond egyelőre, a rászólós ne-ne megvan, mondja is sokszor, amikor olyasmit csinál, amit nem lenne szabad és rá szoktunk szólni.
A másik, hogy őt érdekli a rajzolás, ebben is ő az első! Van már első kis műve is, egy narancssárgás irkafirka. Marcit abszolút nem izgatta, nem is szeretett meg soha rajzolni, és nem is ügyes benne, bár most már azért egyre jobb. Regőnél én igyekeztem jobban figyelni erre, kínálgatni, javasolgatni neki a ceruzát, krétákat, festést, és nála be is jött, kéri magától is. Csongor viszont ha ceruzát, tollat lát, rögtön keresi hozzá a papírt és firkál, a tollakat ki-be tudja kapcsolni, és nagyokat nevet a török basás, mondókás rajzoknak. Névnapjára kapott mágneses rajztáblát, azon is firkál, ha eszébe jut. Jó lenne, ha neki megmaradna az ilyen irányú érdeklődése!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése