2013. január 17., csütörtök

Rájöttem

Tegnap volt egy kis megvilágosodásom hazafelé az oviból. Volt vagy negyven perc az az út, ami egyedül, nem sietős sétatempóban tíz perc lenne. Mert hagytam Regőt dinoszauruszkodni, csigalassan a legnagyobb hóban totyogva jönni, hegyet mászni, hóba esni. Segítettem is neki. Máskor is szoktam hagyni, de sokszor feszült vagyok közben, és belül valójában sietnék. Néha nem is értem magam, kismama vagyok, itthon vagyok, ez a dolgom, hova sietek? És hogy tegnap miért nem? Mert velünk volt Csongor... Általában egyedül szoktam menni Regőért, mert akkor a hazajövetelünk csak az ő ideje, kettesben lehetünk a kis középsővel. Meg Csongor sokszor alszik is, amikor indulok. De tegnap rájöttem, hogy valójában nem vagyok én csak Regővel teljes erőbedobással, mert hazagondolok, hogy sír-e a kis anyás legkisebbem, a mama bírja-e, hogy telik az idejük. És sietnék. Tegnap a mama aludt délután, amikor indultunk, így Csongort is vittem. Negyven perc séta lett belőle a kis dinoszaurusszal. Jó, a végén most is volt egy kis felkapom, behozom végre a kapun, mert már fújt a szél és fáztunk, de ő még a szomszéd kutyájával diskurált... de azzal együtt is jobb volt ez így.

Dinoszaurusz lesz a farsangon, Marci meg navi - tudjátok, a kék lények az Avatar filmből :) Őt kifestjük, Regőnek meg varrok :) Csongort meg beöltöztetném kiscsibének, tojáshéjjal a fenekén :)

Marci teljesen magától és majdnem egyedül kókuszgolyót csinált tegnap. A technikakönyvben látta a receptjét, és kedve támadt. Csak egy kicsit segítettem neki. Azért nem voltunk konfliktusmentesek tegnap sem, sőt, nőttön nőtt bennem a feszültség estig, mert a mindenen nyafogás, visítás mindkét részről megvolt. Viszont olyan jót futottam este, minden feszültség benne volt. Mindenki evett, fürdött, Csongort lefektettem, a többieket átküldtem a mamához mesét nézni, és félórával később, amikor hazajöttem, akkor meséltem nekik.

És kedden, amikor én itt nyafogtam, az aranyozta be a napomat, hogy egy nagyon kedves, távolra szakadt, újra megtalált és magamhoz egyre közelebb érzett barátnőmnek kicsi fia született reggelre. Isten hozott, kicsi Palkó! 

Mára pedig a meglévő hó tetejére újabb adag érkezett, igazi téli csodaország most a kertünk. Képek a fotós blogon.

1 megjegyzés:

Anka írta...

:) ilyen ritkán olvaslak látod :( köszönöm, ölellek :)