2012. november 10., szombat

Előrehozott Márton-nap

Az én Mártonom holnap ünnepel: neve napja lesz. Milyen jó, ha olyan nevet adsz a gyerekednek, ami amúgy egy jeles nap: tele van az ország libás és újboros programokkal az ő szép neve alkalmából. Mivel a hétvégét apjánál tölti, gondolkodtam, hogy előrehozva pénteken vagy kicsit csúsztatva hétfőn ünnepeljük-e meg, de annyira kínálkozott a péntek. Az ovisoknak táncházat és lámpás felvonulást rendeztek a közösségi házban, mintha ez is csak azért kiáltott volna, hogy az ünneplés része legyen. Ráadásul a péntek sokkal nyugisabb, lazább, mint a hétfő. Tehát délelőtt nekiálltam csokitortát sütni, ezt, és a végén található megjegyzésnek eleget téve a kis tortafomába töltöttem a tésztát. Hát jelentem, jó lesz az máskor a nagyban is - ahogy ugyanis sülés közben nőni kezdett a tészta, szépen kifolyt a forma széle fölött, és kezdett ráégni a sütőre. Valamennyit feltörölgettem, de még folyott, úgyhogy kivettem és úgy, ahogy volt, kicsit már megszilárduló részekkel átöntöttem a nagy formába. Így, némileg hiányosan és egyenetlenül sült meg, finom lett, de ronda: Chokito torta. Inkább felkockáztam sütinek, így nem zavart az egyenetlensége. 
Mindenképp szükség volt még valamiféle libára. Néhány éve rendes libamellet sütöttem ezen a napon, de igazából nem jött be nekünk ez a húsféle, úgyhogy azóta hanyagoltam, és csak tésztából, kekszből készítettem libákat. Most is így lett, de ezzel megvártam Marcit: neki az már az ajándék része, hogy tésztát gyúrhat. Ebéd előtt meggyúrtuk, utána formáztuk, lettek kis kerek kekszek és liba alakúak is, csak sajnos nem fotóztam le őket.
Mire készen lettünk, indulhattam is Regőért, ezalatt Marci gyorsan megírta a leckét. Hazaértünk, és Marika nénivel meg a kistesókkal megköszöntöttük Marcit, volt ajándék, süti és keksz:

Ez jó kép, ezen látszik, hogy mennyire örül: ugrál örömében :)


Az ajándék, ami ekkora örömöt okozott, egy golyópálya, de nem ám egyszerű, ehhez már Marci jobban ért, mint én, Dagedar a neve, személyiséggel rendelkező, egymással versengő, harcoló, gyűjthető golyók vannak hozzá. Mi Marika nénivel koccintottunk is egy kis (majdnem új) borral a névnaposra, aztán sütizés és a játék kipróbálása után indultunk a gyerekekkel a táncházba.
Az én fiaim kicsit szégyellősek, Marci csak nézte a táncolókat, Regő beállt ugyan, de csak a kezemet fogva, amikor párt kellett volna választani, akkor nem ment senkivel. Csongornak viszont nem volt választása, táncolt velem, ha tetszett neki, ha nem :) Azért szerintem tetszett :)
Gyertek haza, ludaim!

Dömével tapsolnak :)

Táncosaim :)

Másznak :)

Ahogy besötétedett,  a gyerekek megkapták a lámpásokat, amiket maguk készítettek az oviban bébiételes üvegből: kifestették és libát ragasztottak rá. Felöltöztünk, és mentünk felvonulni.


Regő részéről nem sokáig tartott a vonulás, legalábbis lámpással: hamar nekem adta és inkább biciklivel vonult, aztán meg visszakérte és elfújta, mint egy szülinapi gyertyát :) Különleges hangulata volt a sötétben gyertyafénnyel, mécsesekkel vonulásnak, Csongor is csak csodálkozott, nem szoktunk mi ilyenkor, így sétálni. 
Így ünnepeltük az idén Mártont. Remélem, most már nem fogunk éhezni, viszont kemény lesz a tél: ködös Márton után enyhe telet várnak, tegnap viszont ragyogó, napos idő volt. Ja, hogy Márton csak holnap lesz? Á, nekünk tegnap volt :)

3 megjegyzés:

Dius írta...

Boldog Névnapot kívánok Marcinak. :)

Detti írta...

Boldog névnapot Marcinak!!

Mi ma ünnepeltünk, és én is csokitortát készítettem! :-) És mivel a libasült nekünk sem jött be pár éve, helyette inkább kacsacombot sütöttem. :-) De hogy legyen valami liba is, libaaprólékból főztem húslevest.

Orsi írta...

Boldog névnapot Marcinak így laza egy hetes késéssel... :)
Nálunk volt liba aznap, leves és ludaskása formájában. Ilyen lámpás felvonulás az oviban pedig pont egy nappal a tiétek előtt volt, csak azt Tök bulinak hívták, de nagyon hasonlított. :)
A csokitorta jól néz ki az eredeti oldalon; ízre milyen volt?