2012. október 3., szerda

Elsők

Általában szeretem az elsőket mindenből, gyűjtöm őket, raktározom a memóriámban. Azért van olyan is, amit nem szeretek. Például megvolt Regő első ovis balesete - de hány lesz még...! - telefonáltak, hogy olyan szerencsétlenül lökte meg egy másik kisgyerek az udvaron, hogy pont a padnak esett neki, és púp lett a kis fején. Rohantam volna érte rögtön, de közben motoszkálni kezdett a gondolat, hogy lehet, hogy ezzel rosszabbat tennék neki, és jaj, ez bizony már az első olyan pillanatok egyike az életében, amit anya nélkül kell átvészelni. (A vele veszekedő másik gondolat meg az, hogy miért is kéne anya nélkül átvészelni, hiszen anya itt van... de tudom, hogy el kell jutni idáig is.) Meg is nyugodott közben, szóval végül az óvónővel folytatott beszélgetés közben úgy döntöttem, mégse rohanok érte, csak a megbeszéltek szerint délben. Addigra már semmi baja nem volt, nagyon jókedvűen jött ki a csoportból, nem is emlegette, mi történt, csak ahogy kérdeztem, mutatta a púpot. Egyáltalán nem vészes, szinte nem is látszik a haja alatt, úgyhogy én is megnyugodtam.

A másik első pedig másnap az első délutáni alvás az oviban. Jaj de izgultam, és jaj de furcsa volt nem elindulni délben! Ma is az, ma van a második nap. Ez is ügyesen ment, aludt szépen másfél órát. És mennyivel jobb így, mint hazajönni, még egyszer ebédelni, valamikor kettő körül elaludni és akkor viszont ötig aludni. Mennyi szabadidő marad így a délutánból, mennyifelé el lehet menni együtt, és este is könnyebb a lefekvés. Háromra megyek érte.

Csongornak is jutott egy első hétfőre: feltérdelt a kiságyban. A felülés már nagyon ügyesen megy, néztem is, hogy lassan lejjebb kéne tenni a fekvőfelületet, mire feltérdelt. Tehát nem lassan, hanem azonnal kellett lejjebb tenni. És tegnap kúszni is kezdett, amit még nem mertem nagydobra verni, de még ma is csinálja, szóval itt a nagydob :)

Marci ki ne maradjon, neki most elsőt épp nem tudok mondani, de ügyes mindenhol: iskolában, zeneiskolában, angolon. A lovaglás sajnos tegnap elmaradt, nagyon nagy sár lett - na ez egy első elmaradás - sírt is miatta, annyira megszerette. Szóval így kezdődött nálunk az október.

Ja, nekem is volt egy első, aminek nem örültem: majdnem két hónap után tegnap este először nem mentem futni, nagyon nagy volt a sár. De azért helyette nyomtam 40 percet, majdnem 17 kilométert szobabiciklin, elég jó volt az is :)

Nincsenek megjegyzések: