2012. július 30., hétfő

Lavender Honey

Kész lett az előző posztban emlegetett csipkefelsőm, már két napja befejeztem a kötését, tegnap blokkoltam, az a teljesen kész állapot. Hála az olimpiának, meg annak, hogy a végén már nagyon motivált, hogy elkészüljek, hamar meglett. Nagyon tetszik ez a fonal, olyan, mint a naplemente, ahogy átmegy narancsból lilába, de saját véleményem szerint még nem fogytam eleget ahhoz, hogy ez a keresztben csíkos minta igazán jól álljon :) Mondjuk már eleve meglepett, ahogy lemértem, és kiderült, hogy a második legkisebb megadott méretet köthetem. Azért tetszik, magamon nem láttam előnytelennek, csak fotón.



Felvéve, még blokkolás előtt:

A fonal: Catania Fine Color a fonalam.hu-tól, még maradt belőle egy ugyanilyenre elegendő. Nem mértem még a felsőt, de nem sokkal több 150 grammnál, szóval igazán könnyű és vékony, azért kánikulában, mint például a fényképezéskor, még elég meleg. Ezen a darabon is sok újat tanultam: fentről lefelé kötni, ráadásul körben, és fentről kialakítani a raglánvonalat.
Amikor kész lett, el is kezdtem a fonalimpiás csipkesálat: hajrá, Magyarország! :)

2012. július 27., péntek

Fonalimpia

Már megint alakult a facebookon egy új csoport, ami, mint megtudtam a ravelrys Ravellenic Games 2012 magyar verziója. Természetesen neveztem, ma este, a megnyitó alatt kezdünk! És hogy mit kötök? Mindenekelőtt befejezem azt a felsőt, amit mutattam, nemsokára kész is, már csak két sor csipke van vissza, meg az ujjak befejezése. Ez egy jó pár nappal ezelőtti fotó:

Ezen két sor csipke látszik, most meg a kilencediknél tartok, ami azt jelenti, hogy a felülről kezdett darab most már nagyjából a derekamig érne, ha felvenném. Csak kilógnak a kötőtűk a derekából :)
Amit pedig a Fonalimpián kötök, az egy csipkesál, aminek sajnos nem tudom megmutatni a mintáját, mert könyvben van, de ebből a fonalból lesz:

Ráadásul fonalfalós is, úgyhogy duplán megéri. Ma este, a megnyitóünnepség alatt kezdünk. Hajrá, magyarok!

Óriástali Annusnál

Ez a hét sűrű volt, két kirándulással, a tegnapi Délegyházára vezetett. Tavaly is voltunk Annusnál, az óriási különbség az, hogy akkor Csongor még alig látszott a pocakomban, és más babák is inkognitóban voltak még :) Jó sokan voltunk, meg se tudom számolni, hogy hány különböző méretű gyerek, hány felnőtt és két macska :) Tök büszke voltam magamra, mert az útvonal leírását persze itthon hagytam - nem ezért voltam büszke - de emlékezetből is simán odataláltam. Innentől aztán Marci és Regő belevetette magát a gyerekek közé, játszottak kint, bent, Marci kártya- és bűvésztrükkökkel szórakoztatta a nagyérdeműt és furulyázott is, Regővel vonatoztunk és duplóból építettünk, Csongor általában a kezemben volt, de néha máséban is, néha a földön is. 
Csongorok :)


A fordulás előtti pillanat



Ki mikor éhes volt, akkor ebédelt, nagyon finomakat kaptunk. Jó, hogy a babakoron túli gyerekek már elég önjáróak, így még egy finom kávét is tudtam inni, beszélgetni a csajokkal... Hosszú percek voltak, hogy nyugodtan ülhettem egy kanapén. 
Azt hittem, hogy Csongor nem fog aludni, hiszen olyan nagy volt a zsivaj, a hinta sem volt ott, úgyhogy gondoltam, addig maradunk, ameddig bírja, aztán majd az autóban alszik. Amikor már nyűgös volt, megszoptattam... és elaludt közben, olyan édes volt, nagyon ritkán sikerül így. Egy ideig üldögéltem vele a földön, aztán rátettem egy nagy babzsák párnára, és több, mint egy órát aludt ott.



Édes volt nagyon, ráadásul meghosszabbította nekünk az ottlétet, ami szerencse, mert a fiúk nagyon élvezték. Végül három óra felé kezdtem szedelődzködni, akkor kezdett cseperegni az eső, és Regőt már nagyon fáradtnak láttam. Megnéztem az órát, a térképet, és úgy döntöttem, kirándulunk egy kicsit: régi mániámnak engedve másfelé megyünk haza, mint amerre jöttünk. Délnek indultunk, így most már elmondhatom, hogy jártam Kiskunlacházán, majdnem Bugyiban is, de végülis nem tettünk kerülőt arra a poén kedvéért. Aztán átkeltünk az egyik Duna-hídon Ráckevére, megcsodáltuk, hogy milyen szép kis város, és Lórévnél komppal keltünk át a másik Duna-ágon Adonyba. A kicsik itt már rég aludtak, a komp zajára sem ébredtek fel, pedig Marcival ki-be szálltunk.





Innen már rövid volt az út, kiértünk a 62-esre, onnan harminc kilométer Fehérvár. Marcit az apjához vittem, mi pedig jöttünk haza, Regő és Csongor csak a kapuban ébredtek fel. Nagyon jó volt a tali, és nekem külön öröm volt Böbivel találkozni, akivel két fórumon is együtt vagyunk, hiszen a középső és a legkisebb gyerekeink is egykorúak. Neki három lány, nekem három fiú :)

2012. július 25., szerda

Idei állatkerti sétánk

Jól meg kellett választani az időpontját :) A jegyek tavasz óta megvoltak, július végéig érvényesek, tehát legkésőbb ebben a hónapban el kellett mennünk. Olyankor, amikor Marci is itthon van, és ráadásul amikor megfelelő az időjárás is. Tegnap mindez pont összejött. Eredetileg úgy volt, hogy vonattal és bkv-val megyünk, és Marika néni is jön, de közben eljött hozzánk Kató néni, és őt nem lehet itthon hagyni. Úgyhogy a közlekedős élmény most kimaradt, azt nem vállaltam egyedül három gyerekkel, de magát az állatkertezést igen.
Az állatkert szuper, mint mindig, így, hogy évente megyünk, mindig látunk valami fejlődést, most például azt, hogy elkészült a Varázshegy, amit tavaly még bőven építettek augusztus végén, amikor ott voltunk. Nagyon szuper interaktív kiállítás van benne, ha nem az állatkertben lenne, önállóan is megállná a helyét. Marcit nagyon érdekelte, rettentően pörgött, mindent megnézett és kipróbált, mondjuk az ismeretterjesztő táblákat elolvasni már nem nagyon maradt ideje. Regő is megtalálta az őt érdeklő dolgokat. Csongort főleg az érdekelte, hogy hol ehetne egy finomat, de szerencsére ennek is megtaláltuk a helyét.
Cethangokat hallgat







Sisakos kazuár

A kecske megette a zsákmányát - Regő szerint :)


Bendi és Csongor - találkoztunk Mókiékkal!

Örül az uzsonnának


Láttunk mindenfélét, most a majmok felé indultunk, mert tavaly a másik irányban kezdtünk, aztán rögtön a Varázsheggyel folytattuk, majd az elefántok, zsiráfok, orrszarvúk, zebrák jöttek... Enni vittünk, menet közben ettek a gyerekek szendvicset, kekszet, Csongor szopizott is, tízóraizott is, uzsonnázott is rendesen a maga idejében. Persze hol egyiket kellett nógatni, hogy jöjjön már, hol a másikat, hogy várjon meg, a harmadik szerencsére még nem szaladt semerre. Jó sokat mentünk, öt órát töltöttünk az állatkertben végül, Marci meg is lepődött, hogy nahát, milyen gyorsan megy az idő, ha ilyen jó programunk van :) A végén Regő már nagyon fáradt volt, Csongort a karomban vittem, mert ő is nyűgös lett már, Regő pedig esett-kelt, úgyhogy a második esése után betettem a babakocsiba, ölébe a hátizsákomat, Csongort meg felkötöttem a hátamra, és így hagytuk el a helyszínt.
Hazafelé mindkét kicsi elaludt, megint egyik jobbra, másik balra dőlt, Marci meg középen :) Minden rendben volt, jó napunk volt megint, sokat láttunk, nagyon élveztük, és külön öröm volt Mókiékkal találkozni. Ezt még elmesélem: tudtuk, hogy mindketten ott leszünk, de nem egyszerre érkeztünk, és folyton telefonálgattunk: mi az elefántoknál vagyunk, ti hol? oké, megyünk arra! - és ezt ismételgettük, míg végül az állatsimogatónál megtaláltuk egymást. Közösen szoptattunk, ami alatt Móki anyukája segített kordában tartani Regőt, megcsodáltuk egymás gyerekeit, aztán persze szétszéledtünk, ennyi gyerekkel nem lehet sokáig egy helyben maradni :)

Állapotfelmérés

Hétfőn voltunk Csongorral a Mocorgóban, hogy megvizsgálják, van-e valami oka, hogy nem fejlődik olyan ütemben a mozgása, mint a testvéreié. Tényleg nem aggódtam egyelőre, azért akartam most elvinni, hogy kiderüljön, ha van valami eltérés, most és ne később, amikor már tényleg le van maradva. 
Jelenleg ott tart, hogy hasról-hátra gond nélkül megfordul, hátról-hasra viszont csak nagy ritkán, mutatóba, hétvégén mutatta egy kicsit gyakrabban, és gurult is egy párat. Kúszni-mászni egyáltalán nem mutat hajlandóságot. Pedig nagyon eleven, rugdalózik, ügyesen játszik, emelgeti a popsiját és hanyatt tolat, valamint hasizomból ülni akar. 
Egy nagyon kedves konduktorral találkoztunk, Magdival, aki azzal kezdte, hogy milyen értelmes, érdeklődő Csongor. Ez nekem is feltűnt, olyan ügyesen játszik, összeütöget játékokat, átrakja egyik kezéből a másikba, és most már édesen beszélget is: tete, vavava, eje és hasonló kis hangjai vannak. Írtam is már, hogy szerintem bosszantja, hogy észben előrébb tart, mint mozgásban, ezért is nyűgös szerintem sokszor. Ezt Magdi is alátámasztotta, miután megvizsgálta Csongor kezét, lábát, hátát, csípőjét, megtapogatta az izmait, megfigyelte a látását-hallását, hogy motiválható, az érdeklődése felkelthető... tehát végül is leszűrte, hogy nincs vele semmi gond. Azt megállapította, hogy arra még nem érett a csípője és a gerince, hogy felemelkedjen négykézlábra – szegénykém elsírta magát és letette a földre az arcát, amikor ezzel próbálkoztunk. Viszont nagyon erős, izmos baba, tehát felügyelet mellett pár percre nyugodtan ültessük, tegyem be az etetőszékbe is – eddig az ölemben evett – és a babakocsi háttámláját is nyugodtan döntsem feljebb a vízszintesnél. Így kinyílik egy új perspektíva, érdekesebb lesz a világ, ez motiválhatja. Nekem elvi problémáim voltak az ültetéssel, Marci pici kora óta azt hallottam és az volt szimpatikus, hogy amit a baba nem magától csinál, azt mi ne csináljuk - most is ezt gondolom általánosságban, de hozzátéve, hogy szakember személyre szabva tanácsolhat mást. Mondjuk ezt eddig is így gondoltam :)
Javasolt még különféle gyakorlatokat: kis fellépőre tegyük hasra, próbáljon meg rá felkapaszkodni és lekúszni róla. Engedjük le az ágyról álló helyzetben. Hason fekve tegyünk elé érdekes játékot és támasszuk meg a lábát – amikor a vizsgálaton ezt próbáltuk, kúszni kezdett Csongor. Aztán feküdjenek mellé a tesók, és guruljanak, jó kis fejlesztő játék ez. Segítsünk neki felülni, és mutassuk meg, hogy ha eldőlne, hogy támassza meg magát oldalt a kezével. És kevés játék legyen körülötte, azok is viszonylag messze – megkérdezte a konduktor, hogy nincs ez a baba egy kicsit kiszolgálva? Én tulajdonképpen nem vettem észre, de ahogy így belegondoltam, rájöttem, hogy bizony inkább közelebb teszem hozzá a játékot, ha sír érte, minthogy várnék, hátha erőlködik egy kicsit. És persze két testvér is körülrajongja, ők is készséggel igyekeznek örömet szerezni neki. Azért vannak előnyei, ha valaki harmadik baba.
Így aztán azóta Csongor kicsit feltámasztott támlájú babakocsiban közlekedik, etetőszékben tízóraizik és uzsonnázik, és a konduktor szerint két hónapon belül mászni fog. Nagyon kíváncsian várom!

Négy cukkini meg egy tál uborka

Akartam írni egy szomorú posztot azzal a címmel, hogy idén nem lesz semmi. Nagyjából ez is a helyzet: szinte az összes gyümölcsöt elvitte a húsvéti fagy. Cseresznye annyi volt a két kis fán, amit megettünk, a nagy korai termésűn szinte semmi. Meggyet szedtünk pár vödörrel, ettük, főztem levest és négy üveggel tettem el pincés meggyet, de olyan szinten válogatni kellett ebből a kevésből a kukacot, hogy a hányingerrel küzdöttem. A málnából lett másfél üveg szörp, plusz amit nyersen megettünk. Sárgabarack semmi, szilva a három fából talán egyen lesz, ha le nem dobja, mielőtt megérik. Az almafák üresek, körte talán akad, de még dió és mandula is kevés lesz, jövőre remélem, nem pont virágzáskor fog fagyni! Még a szőlőben bízom. 
A borsónak, zöldbabnak a kánikula nem tett jót, szegény anyósom vetette újra és újra, de már túl nagy neki a meleg. Úgyhogy nagyon vártam már végre valamit, amit ehetünk a kertből. Mert oké, hogy ez nem az én nyaram ilyen szempontból, gondoltam erre is kicsit keserűen, hogy milyen szerencse, hogy most van ez, amikor amúgy is kevesebb időm lenne befőzni, eltenni. 
Ilyenkor különösen nagy öröm végre az első szüret:

Az uborkát is majdnem elvitte a lisztharmat, úgyhogy idén nem bio lesz, kivételesen kapott egy kis vegyszert, de szigorúan egy héttel permetezés után szedtem. Finom, zsenge, roppan a fogam alatt. És virágzik tovább, szóval lesz még! Végre valami :) Aztán várom a paradicsomot, paprikát, padlizsánt és végül a krumplit. Marci kertjében viszont szépen nő a karalábé, répa, hagyma, Péter megkapálta a múlt héten. Idén ennyinek örülünk.

Olimpia

Jaj én úgy várom. Nem tartom magamat egy komoly sportrajongónak, érdekel, persze, de közelebbről csak néhány sportágat követek, és azokat is többnyire már csak világverseny-szinten. De az olimpia... az különleges. Nem is tudnám igazán megfogalmazni, annyian megfogalmazták helyettem mások. Olyan, mintha rengeteg sportágban egyszerre lenne világbajnokság egy helyen, plusz még az a különleges hangulat, a nemes szellem, a hagyomány... Nagyon szeretem.
Az első olimpia, amire egyáltalán emlékezhetnék, az 1984 lenne, Los Angeles, ahol sajnos nem voltunk ott. Így aztán nem is tudom, volt-e egyáltalán tévéközvetítés, nézték-e a szüleim, szurkoltak-e bárkinek... az én első emlékem az olimpiákkal kapcsolatban a moszkvai Misa mackó, pedig ő 1980-as, csak egy évvel fiatalabb nálam, így új korából nem is emlékezhetek rá. 
Aztán jött 1988, Szöul és a "Gyere kicsi lány, ússzál!" és az a tizennégy éves kislány, aki nagy emberré vált néhány perc alatt. Le voltam nyűgözve Egerszegi Krisztinától, és attól, hogy csak öt évvel idősebb nálam. Akkor még én is lehetek olimpiai bajnok... És persze a többieknek is drukkoltam már. 1992, Barcelona pedig egy az egyben a tévé elé ragasztott, Egérkéből Krisztina királynő lett, és Helsinki óta a legsikeresebb olimpiának örülhettünk. Itt már követtem olyan sportokat is, amik amúgy nem érdekeltek, de a magyar esélyesek miatt figyeltem: cselgáncs, ökölvívás és hasonlók. Közben én is úszni kezdtem, ekkortájt 38 másodperccel úsztam lassabban 100 gyorson, mint Egerszegi Krisztina, és azt gondoltam, az csak fél perc, mi az nekem, ennyit lefaragni :) 

1996 Atlanta - érdekes, nem nagyon maradt meg néhány győzelmen kívül, és most olvastam, hogy az egyik legrosszabbul szervezett olimpiaként vonult be a történelembe. De az a kép, amikor Egér sírva borult Kiss Laci bácsi nyakába tudva, hogy itt a vége, 22 évesen aranyéremmel hagyta abba... az beégett.
2000-ben már főiskolára jártam, a sydneyi  olimpia meg éjjel zajlott, úgyhogy főleg rádión, fülhallgatóval hallgattam tanulás közben... Kovács Ági döntője előtt pont be kellett mennem órára, de páran vállalták, hogy késnek, megnézték, és azzal estek be operációkutatás szemináriumra, hogy megvan az aranyérem! Érdekes, hogy főleg úszással kapcsolatos eredmények, események maradtak meg bennem, látszik, hogy az az örök szerelem, a kedvenc sport. Sydney alatt volt az is, amikor a Nemzeti Sport kiadott egy olyan különszámot, amiben jegyezni lehetett minden sportágból, minden számból az első hatot, a pontszerző helyeket, úgyhogy a szokásosnál jobban figyeltem, hogy ki tudjam tölteni, és minden pontszerzésnek örültem. Ez azóta is megmaradt: szerintem minden olimpiai pont fontos, nagy teljesítmény és nagy öröm, sőt, már az is, hogy ott van valaki az olimpián. Úgyhogy nem bírom a fanyalgókat, el innen velük, én a gyengének számító teljesítménynek is örülök!
Aztán 2004 Athén már Marcival ért otthon. De érdekes így az olimpiák tükrében végigkövetni, hogy mikor hol tartott az életem! Szóval az egyévesemmel követtem többek között Nagy Tímea vívását otthon és anyukáméknál nyaralva. Rá négy évre a pekingi olimpiát pedig már nem is az első Marci utáni munkahelyemen követtem, rádión és neten. Igazi uborkaszezon volt, a munka nem nagyon ment, a szurkolás annál inkább. Csak sajnos ennek is éjszaka zajlott a nagy része, úgyhogy akkoriban állíttattam be a telefonomon a Sport sms-szolgáltatást azzal, hogy csak az olimpiára... aztán hogy csak addig, amíg kihirdetik, hol lesz a következő... na azóta is töretlenül megvan, és kapom a híreket a telefonomra. Most pedig jön London 2012 - én hét aranyérmet tippelek, és hajrá, magyarok! Egyszer pedig élőben is ott leszek az olimpián :)

2012. július 22., vasárnap

Álmaim otthona

Az elmúlt két hétben nem vettem részt a játékban, azon kívül is lemaradtam a bloggal, valahogy nem fért volna bele az időmbe-kedvembe a hét gondolata. Az egyik kérdés nem is volt igazán nekem való, nehéznek találtam, a másikat tervezgettem, hogy majd megírom, mégis elmaradt. De a mostanit nem hagyom ki: milyen lenne álmaim otthona?
Keresgéltem a neten képet, de nem találtam olyat, amire rámondanám, hogy na ez az! Mert az én házam egy ötvözet. Ja, mindenképpen családi ház, az biztos. Nagy kerttel, de azért a most meglévőnél egy kicsit lehet kisebb. Egyszintes lenne, tágas, nagy alapterületű, nagy belső terekkel. Egy Balaton-felvidéki parasztházból és egy mediterrán családi házból lenne összegyúrva úgy valahogy, hogy hosszú egyenes, esetleg L alakú alaprajza lenne, de a hosszú egyenest még megdupláznám egy terasszal, ami télen bezárható üveges verandának. Ha L alakú lenne, akkor ugyanezt az L szárai által bezárt részre tenném. 
Lenne benne egy nagy, közös nappali-konyha-étkező, rusztikus, terrakotta járólappal, fehér falakkal, sok fa- és téglaburkolattal, szabadon álló tartóoszlopokkal és gerendákkal. A középpontban egy sütésre is alkalmas cserépkályha állna, a stílusba illően részben fehérre meszelve, részben kő- vagy téglaburkolattal. Ebben a helyiségben lenne egy íves, akár hullámos fal is, ami mellett végigkígyózna egy direkt oda készítetett ülőalkalmatosság, ez régi álmom. És a kályha mellett, a kemencesutban is lenne kialakított ülőhely. Ilyesmi:
Forrás: http://kisskalyha.blogspot.hu/2010/12/rusztikus-vakolt-cserepkalyha.html
Természetesen szép nagy konyhám lenne, fafrontos bútorokkal, magasan beépített sütővel, mosogatógéppel, sőt még a mosógépet is el tudnám képzelni a pultba beépítve. Ha ez a tér így egyben van, akkor a fehér szín illik bele, de azért el tudnám képzelni valami szép halványsárgával is, mint amilyen most is a nappalink és a konyhánk. Az étkező a kályha közelében lenne, központi helyen.
Ebből a térből nyílnának aztán a szobák: mindenkinek külön gyerekszoba, de ha rengeteg helyem lenne, akkor még pluszban egy nagy játszószoba. Nekünk hálószoba és dolgozószoba, abból elég lenne egy közös is. Mivel ez most az én álmom, a dolgozószobának kék fala lenne, fehérített fabútorokkal és sok zöld növénnyel. Növényből egyébként is mindenhova sokat szeretnék. És lenne egy külön könyvtárszoba is, nem nagy, de plafonig érő könyvespolcokkal és rengeteg, rengeteg könyvvel.
Luxusra nem vágyom, nem kell úszómedence meg szauna. És bár azt mondtam, hogy egyszintes, ezt inkább csak úgy értettem, hogy nem emeletes és nem tetőtér-beépítéses, viszont pince, az kell. Ott lenne ugyanis egy helyiség, ahol tornázni, edzeni lehet, és lenne egy másik, ami szintén régi álmom: egy naaagy, téglaburkolatú konyha-étkező-borospince, álmomban fennhéjázóan lovagteremnek hívom :) lovag nincs benne, viszont van egy hatalmas, vaskos, hosszú faasztal nagy székekkel, egy épített konyha - épített, azaz a szerkezete téglából van - és mivel borász nem vagyok és ilyen szinten nem értek hozzá, nem hordók állnának sorban, viszont lenne néhány borhűtőm, és itt rendeznék nagy családi-baráti vacsorákat. Ez a helyiség fentről, a lakásból és a kertből is megközelíthető lenne.
A házhoz csatlakozna egy olyan helyiség, ami három oldalról védett és árnyas, fedett, és ott is lehet enni, pihenni, élvezni nyáron a hűvöst. Gannán láttam ilyet, ott színnek hívták, mert egy kocsiszínből volt kialakítva:
Forrás: http://szallas.hu/K%C3%B6rte-Porta-Ganna
És a kertben is lenne egy épített nyári konyha, nem egy helyiség, hanem egy minden funkcióval bíró kemence-kályha-tűzhely. Gyönyörű, és nyáron nem a lakást fűtenénk a főzéssel. 
A kertben lenne mindenféle, ami most is, meg még pár bogyós gyümölcs és még több fa, kis tó is, pihenőpadok, függőágy, szóval szépen ki lenne dolgozva. Ja, garázs is kell, mégpedig ideálisan az is a ház alatt lenne. 
Az is fontos, hogy amit lehet, megújuló módon oldhassunk meg. Nem biztos, hogy teljes mértékben passzívházra gondolok, de vastag falakra, jó tájolásra, megfelelő árnyékolásra, napkollektorokra, szürkevíz használatára és hasonlókra, szóval minél környezetkímélőbb legyen és minél kevésbé függjön az energiaszolgáltatóktól.
Azt hiszem, nem vagyok nagyon elrugaszkodott. És ez csak egy verzió, el tudnék képzelni mást, modernebbet, színesebbet, mediterránabbat, kevésbé parasztházra emlékeztetőt, de az alapok azt hiszem, ezek. 
Viszont fontosnak tartom hozzátenni, hogy a jelenlegi életemben ez a mi kis házunk az ideális, a benne élőkkel együtt, és ha elkészül végre, teljes mértékben ő lesz álmaim háza :)

2012. július 21., szombat

Állatbolond

Eddig is emlegettem, hogy Regő mennyire szereti az állatokat, de egyre növekvő csodálattal figyelem, hogy mennyire... Csak pár apróság, ami az utóbbi időben feltűnt.
 - Anyukáméknál az első dolga az állatokhoz menni, és lelkesen szaladgál közöttük, egy pillanatig se fél egyiktől se.
 - Mindenhol megtalálja az állatokat, állatfigurákat, állatos játékokat. A múltkor Gyöngyiéknél is azonnal lecsapott a műanyag állatokra, vagy például a strandon az összes felfújható krokodilt meg kellett simogatni, meg két delfint is, és a vízben is észrevette és mutogatta az összeset.
 - Vettünk úszógumit, zsiráfosat szeretett volna, aminek van a karikából kiálló nyaka-feje is, de az még túl nagy volt. Végül egy halacskásban kiegyeztünk. Imádja, alszik vele, vitte már a bilire is, a kertbe, gurigázni kell vele és labdázni.
 - Az elmúlt időszak két legjobb szerzeménye: Dorkától kapott egy tanyás füzetet, amiből papírfigurákat lehet kipattintani és térbeli formákká hajtogatni: házzá, traktorrá és persze háziállatokká. A ház meg a traktor nem is érdekelte, de az állatokat megcsináltuk, és ugyanúgy játszik ezekkel is, mint a többi állattal: viszi aludni, eteti, sorba állítja, beszélgetéseket játszik el, takargatja. A másik egy postán kapható színezőfüzet, a borítóján nagy, tarka kakassal. Regő nem egy rajzolásrajongó, eddig, ha rajzoltunk, inkább nekem sorolta, hogy mit rajzoljak neki - többségében persze állatokat - de ebben a füzetben minden lapot "kiszínezett" egyszerű firkálással, a maga módján. A benne található matricákat pedig egyesével, szép akkurátusan felragasztgatta a matricásnak kinevezett polc oldalára. Azt a lapot egyébként, amit a legutóbb telerajzoltatott velem állatokkal, kincsként őrzi, alszik és játszik vele.
 - Gyakorolgatjuk a fontos tudnivalókat: hogy hívják, hol lakik, hány éves. A hol laksz? kérdésre igen változatos válaszokat kapok: a zebránál, a zsiráfnál, az orrszarvúval :)
 - Vasalás közben a Másfélmillió lépés Magyarországon-t néztem, Regő mellettem játszadozott, gondoltam, ez olyasmi, amibe nem baj, ha néha belenéz. Erdő, kirándulás, kisvonat, érdekeseket mesélő emberek... A legszebb tájképek, épületek, legérdekesebb emberek között Regőnek mi tűnik fel? Ha kukorékolt egy kakas, vagy felröppent egy madár. Még talán a kisvasút versenyezhet ezekkel.
 - Jövő héten megyünk az állatkertbe, megemlítettem neki, azóta bárhova indulunk gyalog, biciklivel vagy autóval, biztosan rákérdez, hogy megyünk az állatkertbe? Megnézzük az igazi oroszlánokat? - vagy éppen amelyik állat eszébe jut.

És még hosszan sorolhatnám. Kíváncsi vagyok, mi lesz, ha nagy lesz :)

Kimaradt

A Rosebud kardigánnál akartam írni, de elfelejtettem, és most már új poszt lesz belőle :) hogy annyi mindent tanultam már megint!
Ez a kardigán majdnem egyben készült: a két eleje és a háta a karkivágásig egyben, majd félretettem, és megkötöttem az ujjakat. Közben megtanultam a magic loop technikát, ami egy zseniális dolog, szerintem teljesen pótolja az öt tűvel kötést - utóbbit is próbáltam már, de annyira nem ment, hogy bizonytalan időre félretettem. Aztán, hogy kész volt a két ujja, azokat is fel kellett szedni a megfelelő helyre ugyanarra a tűre, így aztán egy hatalmas darabban volt az egész a tűmön, és raglántechnikával, egy darabban kialakítani a vállát a nyakkivágásig. Végül nyak- és gomboláspántot kötni (azt is most tanultam meg, hogy négy szemből hármat kell felszedni a pánthoz) és kész. Így nincsenek oldalvarrások, nincs az ujja oldalán egy hosszú varrás (és a varrásra sokszor olyan nehéz rávenni magamat, hogy hosszú ideig képes állni egy amúgy már kész darab) egyedül a karkivágásban kell egy-egy kis nyílást összeöltögetni. Sose kötöttem még így kardigánt, nagyon tetszett és kész kihívás volt. Ráadásul amíg az egész a tűn lógott, hatalmas volt, és nem igazán lehetett kiteríteni, hogy látsszon, mi is lesz belőle.
Most meg egy szintén csipkemintás felsőt kötök, ennek az az érdekessége, hogy a nyakkivágásnál kezdődik és felülről lefelé halad, ilyet se csináltam még, nagyon érdekes látni, ahogy alakul!
Hihetetlen számomra, hogy mennyi mindent lehet tanulni és mi mindenre jó az internet. Amikor újrakezdtem a kötést, kicsit még cikinek is gondoltam, hiszen ugyan már, ki csinál ma még ilyesmit... Aztán elkezdtem a neten kutakodni, találtam blogokat és leesett az állam... most meg a facebookos csoport lassan 800 fő felé jár. Nagyon tetszik, hogy reneszánszát éli ma ez a hobbi, és rengeteg fiatal köt és horgol! Tényleg csinálunk valami hasznosat, és olyan ez, mint a kert művelése: arra is jó, hogy ínséges időkben megteremtsük magunknak, amire szükségünk van. Ha kertet művelünk, éhen halni már biztos nem fogunk, és ha tudunk kézimunkázni, akkor megfagyni se. Nem vagyunk másokra, az iparra utalva. Persze reméljük, hogy ez az idő nem jön el, és addig is szépeket és hasznosakat készítünk :)

Marci nyaral II.

Pécs felett



Akvárium-terrárium





Abaligeti cseppkőbarlang

Abaligeti tavak
...de ma már jön haza! :)

2012. július 20., péntek

Hét hónapos

Csongor ma hét hónapos. Tudom, nem írhatom le minden hónapban, hogy úristen, hihetetlen, és hogy repül az idő... úgyhogy vegyük úgy, hogy nem is írtam le :)
Szóval hét hónapos. Napok óta fogalmazgatom magamban a beszámolót, de sose sikerül úgy összerakni, hogy ne olyan legyen, mintha egy csecsemőápolási, gyereknevelési kézikönyvből ollózták volna össze. Pedig maga Csongor abszolút nem olyan :) Sok mindenben más, mint a bátyjai, teljesen különálló kis egyéniség. Próbálok írni egy napirendet, bár még mindig nincs kőbe vésve, de azért nagyjából lehet körvonalazni. Az egyik fix pont, hogy ötkor kel. Látni, hogy ez más ébredés, mint az éjjeliek, akkor szinte fel sem ébred, csak felsír és szoptatással visszaalszik. Ötkor viszont dumál, kurjongat, Péter áthozza hozzánk, hogy ne ébressze fel a testvéreit, szopizik, még ébren van egy ideig, rugdalózik és hangoskodik, és általában valamikor visszaalszik, és én is vele. Ahhoz egy kicsit többet kéne egyhuzamban aludnom éjjel, hogy ilyenkor felkeljek, pedig amúgy nagyon jól tudnám hasznosítani a hajnali órákat.
Akkor kelünk fel, amikor ebből a hajnali alvásból is felébredt, ez valamikor fél hét és fél nyolc között van. Szopizik, aztán amíg Regőnek (meg nyilván ha itthon van, akkor Marcinak) csinálok reggelit, addig hintázik, aztán játszik a járókában vagy a földön. Kilenc, fél tíz körül már álmos, na most látom, mennyire nem fix a napirend, mert egy-két hete még nem aludt vissza hajnalban, nyolckor volt álmos, ezért tíz körül már ébredt, és akkor evett. Most meg már inkább 11 körül van a tízórai, de ma már dél is volt, mert nagyot aludt. 
Naszóval akkor eszik, megint játszik és olyan másfél-két óra múlva álmos, most például kettőkor aludt el. Úgy látom, napirend van, tehát hogy mit mennyi ideig, mi után csinál, csak az időpontok csúszkálnak, de jó ez így :) Pár napja van délutáni evés is négy óra körül, az elmúlt két napban ugyanazt kapta kétszer, de ma már délelőtt gyümölcsöt és délután kását fog. 
A délután még kevésbé rendszeres. Már nagyon érzékeny a hangokra, nehezebben alszik el nappalra, ha Regő játszik és csacsog, és könnyebben fel is ébred. Ha csak egy órát sikerül déltájban aludnia, akkor látszik, hogy öt körül szüksége lenne még egy szundításra, de ez hol sikerül, hol nem. Ha nagyobbat alszik délben, akkor hatig is elvan, aztán jön az újszülött korától meglévő "utálom a hat órát" nyűgösség, szerencsére ezt most már meitaiban átvészeli. A fürdést már várja, ismeri, megnyugtatja, csak utána öltözni utál nagyon újabban, szerintem nagyon álmos olyankor. Fürdés után szopi, aztán megy az ágyba, olyankor még egyedül van a gyerekszobában, cumizik, eljátszik a pelusával meg a rongyikkal, és általában mire a nagyoknak vége a mesének, addigra ő is elalszik, csak közben néha be kell menni nyugtatgatni.
Evéséről: most már egyszer tényleg meg kéne számolnom, hogy hányszor szopik :) Fogalmam sincs. Éjjel kb. háromszor, aztán hajnali alvás előtt és után, tízórai előtt, délelőtti alvás előtt, ez sokszor ugyanaz, vagy a délelőtti alvás utáni egyenlő a tízórai előttivel. Aztán szopik a második alvás előtt, utána, majd este biztosan, de ezek között, ha nyűgös, akkor lehet, hogy még többször is. Na most ez mennyi? Legalább hét nappali és három éjszakai, na most legalább nagyjából tudom. Kétszer eszik, ahogy írtam, ez pár napja van így. Nem sok mindent kóstolt eddig, egy hónapra szerintem pont eleget: alma, őszibarack, meggy, sárgarépa, rizs, zab, ebben a sorrendben. Glutén zabpehely formájában hét hónapos kor előtt két nappal bevezetve, csak hogy a legfrissebb ajánlásoknak is igazuk legyen. Így a mai tízórai (ami gyakorlatilag ebéd volt) alma volt egy kanál hozzákevert zabkásával, az uzsonna pedig zabkása lesz, amibe egy kis maradék rizskása van keverve, és őszibarack. Az a különbség, hogy délelőtt dominál az alma, délután a gabona. Nagyjából 80-90 ml az adagja abból, amit szeret, eddig a barack ízlett a legjobban, a répa pedig nem igazán, és székrekedést is csinált.
Sajnos cumizik, ez az én külön mániám, hogy sajnos. Az első - és persze utolsó - gyerekem, aki cumis lett, nem szeretem a szájában látni, de ő nem találta meg a hüvelykujját, és valamit márpedig szopogatni kell. Alváshoz és autóban mindig megkapja, és babakocsis sétánál is nálunk van, nyűgösség esetén bevetem. Nappal, ébren, játék közben nincs a szájában, kivéve olthatatlan nyűgösség esetén. Regőnek könnyebb volt, akkor kapta be az ujját, amikor akarta, és eszembe se jutott kivenni onnan, ezt nem szeretem a cumiban, hogy kívülről irányított. Bár most már maga is ügyesen megfogja és beteszi, ha megtalálja.
Szereti, ha énekelek neki, továbbra is hálás minden mosolyért, szóért, beszélgetésért, játékért. Szereti a tornázást, a fürdést, továbbra is alkalmazkodó kis harmadik baba, talán ezért sincs pontosabb napirendje, mert a többieknek van, ő pedig jön velünk. Azért megvannak a preferenciái, például hogy autóban jobb aludni, mint babakocsiban, a meleget jobb elkerülni, és őneki senki ne takarja be a lábát, ha egy mód van rá.
Mozgásfejlődése: ezt eddig egyszerűen megoldotta, ugyanis ő nem mozgásfejlődik, ha nem muszáj. Na persze túlzok, fejlődik ő, csak a megfelelő tankönyveket nem olvasta. Hasról hátra gond nélkül megfordul, hátról hasra csak tudom, hogy tud, de nem igazán mutogatja. Még nem kutyázik, nem kúszik és nem mászik, néha felhúzza a lábát és tesz némi ezirányú kísérletet. Cserébe hanyatt fekve halad úgy, hogy a sarkával ellöki magát, hanyatt emelgeti a csípőjét, csak úgy csapkodja ahhoz, amin fekszik. És ülne, majdhogynem felül hanyatt fekvésből, hasizomból, én pedig nem tudom eldönteni, vajon meddig nem ártok neki. Úgy gondolom, amit a gyerek magától csinál, az jó neki, az nem árt. De ha kapaszkodva húzza fel magát és ül fel, az csak a karjának a saját ereje, nem a gerincéé vagy a hátizmaié. Tehát hagyom, hogy a kezembe kapaszkodva felüljön, fogom a kezét és figyelem, hogy nehogy tovább kapaszkodjon, mint ameddig a háta bírná, és remélem, hogy jól látom. Közben pedig nagyon úgy érzem, hogy olyan okos, hogy az agya előrébb tart. Hogy dühíti, hogy nem tud visszafordulni a hasára, amikor elejti a játékot, vagy nem tud előrehaladni érte, sokszor szerintem ez az oka a nyűgösségnek vagy sírásnak. Hétfőn megyünk is állapotfelmérésre, hogy megtudjam, van-e valami oka ennek az eltérő fejlődésnek. Még nem aggódom, még nincs elkésve semmivel, de ha van valami ok, most derüljön ki, amíg még nincs lemaradás. 
Nagyon ügyesen játszik egyébként, mindent megfog, maga mellől felvesz, hason is, háton is. Két tárgyat összeütöget, így szeret az egymásba rakható műanyag poharakkal játszani. Egyik kezéből a másikba is átteszi a dolgokat, és úgy látom, minden érdekli. Papírt tépni is szeret :) Megrágcsálja a játékokat, de egyelőre nem az a mindent a szájába vevős, mint Regő volt. Még a kezét is olyan aranyosan elnézegeti, forgatja, öröm nézni. És a lábával is szeret játszani. A kedvence talán egy nagyon kellemes hangú csörgő, olyasmi van benne, mint a régi keljfeljancsikban, finom kis hangja van. Meg Csongornak is, nagyon szépeket mond :) eü, au, evveveve, ajjajjajjaj és néha komolyan mondom, hogy anyát mond :) Imádok beszélgetni vele, csak aztán rikoltozni kezd, mint egy kis vércse :)
Jönnek a fogai, egy hónapja már kettő van, a felsőket nem igazán látom, inkább abból gondolom, hogy sokszor olyan fájdalmasan sír fel, és örül, ha bekenem az ínyét. Súlyát, hosszát jövő héten mérjük, szerintem szép nagy baba :)