2012. május 22., kedd

Visszatalálunk egymáshoz?

Szerzőket nem írtam a poszt címébe, kicsit hosszú lett volna mind a négyüket odatenni :) A képen látható a négy pszichológus, mindegyiküktől egy-egy előadás található a kis könyvecskében. Be kell valljam, bár hasznos, okos írások, olvasni őket nem volt nagy élvezet, persze nem is szórakoztatási céllal íródtak, és fáradt anyák, akik csak lefekvés előtt az ágyban olvasnak, bizony elaludtak rajtuk nem egyszer. Azaz ne általánosítsunk: én aludtam el :)
Sorrendben Vekerdy írásával nyit a könyv, valószínűleg azért, mert ő lazán kapcsolódik a fő témához, ahhoz, hogy a kamaszkorban eltávolodó gyerek visszatér-e és hogyan a családjához, az értékeikhez. Ő ezt messziről, az első elszakadásoktól, a születéstől, a dackorszaktól közelíti meg. A szokásos, általam kedvelt stílusa, gyorsan ki is olvastam ezt a részt.
Bagdy Emőke írásait nem nagyon ismerem, néhány cikkét olvastam eddig. Elég kemény, kategorikus, kicsit talán ijesztő, azt érzem, ő aztán fel akar készíteni a kamaszkorra, le akarja szögezni, hogy senki ne lepődjön meg, ha kemény lesz. Kicsit mélyebben szakmázik is, mint a többiek, de jó, hasznos, érdekes írás. Aztán jön F. Várkonyi Zsuzsa, vele nem nagyon tudok mit kezdeni. Horoszkópot, ezotériát kever a témába, amivel úgy általában semmi bajom, csak ebben a témában nem értem. Nehezen is rágtam át magam rajta, visszalapozgatva, értelmezve, hogy mit is akar...?
A leginkább élvezhető számomra ebben a könyvben Ranschburg tanár úr írása volt. Humorral, közvetlenül, mintha hallanám a hangját, mintha ott ülnék az előadásán. És bár ő is elmondja, hogy a kamaszkor kemény és embert próbáló, de folyamatosan biztat, kikacsint az olvasóra: tudom, ismerem, én is átéltem, ne aggódj, te szülő ott a könyv másik oldalán.
A lényeg a lényeg, szeretni kell a kamaszokat, meg kamaszkoruk előtt nevelni, és akkor visszatalálnak, és már felnőtt fiaink, lányaink lesznek, akikre akkor is büszkék leszünk. Hát, állok a kamaszkor elébe, remélem, túléljük :)

Nincsenek megjegyzések: