Kicsit csalódás volt számomra ez a könyv. Úgy kell nekem, miért voltak előfeltételezéseim :) Nem a tartalommal, nem is a fogalmazással, az írással magával volt gondom: mindegyik a Vekerdytől megszokott, ami engem újra és újra megerősít. Inkább a könyv hirdetése, a fülszövege volt az, ami félrevezetett, és ahhoz képest vártam mást. Meg a cím is olyan nagyszabású, szóval azt vártam, hogy ez egy olyan összegző mű, amit az eddigi tapasztalatai, előadásai, szülőkkel való beszélgetései alatt írt, és benne van minden, szabadon megfogalmazva, amit a gyerekekről, szülőkről, a kapcsolatukról és a problémáikról gondol. Csalódásom tárgya egyedül az, hogy ez is egy ugyanolyan, szokásos olvasói levelekre válaszolós könyv, mint az ezt megelőző jó pár tőle. Igazságtalan is, hogy eddig csalódottan írtam róla, hiszen a válaszok ott vannak, érzésem szerint egyes témáknál kicsit bővítetten, részletesebben is, mint eredetileg, az újság hasábjain. Ugyanúgy szerettem olvasni, ugyanúgy sokat tanultam belőle, mint a korábbi írásaiból. A különbség csak annyi, hogy a címe szerint ez egy naaagy családkönyv - ami belül nem sokban jelenik meg.
Nem magyarázom tovább, számomra ez semmit nem von le Vekerdy értékéből, és szeretem, ahogy ír, a többi könyvét is szívesen olvasnám, azt is, ami nem gyereknevelési témájú, vagy nem szűken vett értelemben az. Most láttam például egy újabbat, amiben az alternatív iskolákról ír, de tudom, hogy színházról is jelent már meg könyve. Kíváncsi vagyok arra is!
2 megjegyzés:
Nem olvastam még Vekerdyt könyvben, csak a Nők Lapjában szoktam, de nekem valahogy nem jön be, kicsit túl sok. Én inkább Ranschburgos vagyok. :)
Nekem amúgy nagyon bejön, csak a hülye Nők Lapja műhely ne reklámozná úgy a könyvét, hogy ez a nagy összefoglaló mű.
A Tanár úr írásait is szeretem, de a Szülők könyvét pl. eladtam, semmi újat nem mondott. A cikkei jobban tetszettek, illetve vár még rám egy többekkel közösen írt könyve a kamaszkorról.
Megjegyzés küldése