2012. március 29., csütörtök

Pörgős napok

Tegnap is, ma is úgy pörögtem, mint a villanyóra, annyi tennivaló, intézkednivaló volt. Elmondva nem sok, csak közben összehozva a betegeinkkel - akik most már azért javulnak - az itthoni ezzel-azzal nem volt sok megállásom. Mi is volt... Tegnap délelőtt csak mindenféle telefonos szervezkedés volt ilyen-olyan hivatalokkal, könyvelővel. Délben megjött Marci, evett, ment is focira. Aztán elaludt Regő, Csongorral elmentem postára és boltba. A posta vicces, mert déltől egyig bezár, aztán amikor kinyit, akkor kettőtől fél háromig pénztárzárás van, úgyhogy addig intézzem a más dolgomat, legyek szíves, és menjek vissza... Na mindegy, így félóra plusz intézkedéssel megoldottuk, hazajöttünk, és rövid idő múlva vittem Marcit aikidora, ide az összes többi kölkeket is. Hazaértünk, nem is tudom, mit csináltam, főztem, ilyesmi, aztán haza is ért - szerencsére nekem csak vinni kell, általában elhozza valaki az apja családjából - és kezdődött az esti program.
Ma meg Csongort vittük Regővel az ortopédiára kontrollra. Szerencsére minden oké vele, szép a csípője - hát hogyne, ő a világ legszebb csípőjű és mindenű babája :) - nem kell már visszavinni. Regő ügyes volt, nem hisztizett, szépen jött velem a parkolóban, aztán megmászta kint és bent a sok lépcsőt egyedül. A váróban találkoztunk egy Ádám nevű kisfiúval, akivel kölcsönösen megcsodálták és ideiglenesen el is cserélték egymás autóit. A rendelőben meg az igen kedves asszisztensnőtől kapott egy plüss jegesmedvét (szerintem simán maci, csak fehér). Nagyon kellemesen lepődtem meg: amikor a kezébe kapta a medvét, elkezdtem felkészíteni, hogy de ezt vissza kell ám majd adni, ez itteni medve, csak a vizsgálat alatt lehet nála. Az asszisztens meg mondta, hogy nem, ők ha odaadnak egy gyereknek egy játékot, nem kérik vissza, hazahozhatja. Alig hittem a fülemnek :)
Ortopédus után cipőt vettünk Regőnek, ott is ügyes volt, felpróbált két párat is türelmesen. Csongor is jól bírta, itt már kezdett nyűgösködni. Összességében ma nagyon frontos napja lehetett, alig aludt valamicskét, éppen csak el-elszundított tíz percekre, esetleg félórára. Kicsit autóztunk, hátha látunk vonatot, azt most nem sikerült, de láttunk buszt is, traktort is, szóval voltak azért élmények. Regő nagyon aranyosan kommentál az autóból, és mostanában kezdett hazaérve mesélni, szépen előadja mamának, apának, hogy merre járt és mit látott. 
Itthon ebédeltünk, aztán azt terveztem, hogy megvárom, míg Csongor alszik egy normálisat, aztán elmegyünk bevásárolni, kifogyott a kutyakaja, a gyümölcs, meg hát jön a húsvét is. Aztán amikor körülbelül ötödször próbáltam visszaaltatni Csongort, és tíz percnél többre sose szenderedett el, akkor feladtam, és alvás helyett mentünk, most a változatosság kedvéért Marcival és Csongorral. Marci sokat segített, bár fel akarta vásárolni az egész áruházat, amiben igyekeztem megakadályozni, de azért kapott gabonapelyhet meg ivójoghurtot és hasonló luxuscikkeket. Cserébe emelgette nekem a tizenöt kilós kutyatápot.
Aztán itthon megint nemsokára főzés lett, meg vacsifürdésmesealvás, közben valamikor volt őrült sikítozós rohangálás is, mert az nem maradhat el. Az imént csendesedtek el, talán még olvasnak, talán már alszanak, talán fele-fele arányban. Csongor nem, ő végre alszik, azt tudom :)

Nincsenek megjegyzések: