Ez már pár nappal ezelőtti hír, csak nem jutottam odáig, hogy meg is írjam :)
Szóval amikor az utolsó pohár tejet odaadtam, majd rá egy-két napra Zsuzska visszahozta a poharakat, akkor mondta, hogy szerinte talán már nem fog kelleni. 80-90 grammokat szopizik Aisa, sőt aznap reggel 130-at. Kérdeztem, hogy ez mit jelent, mert nekem a grammok nem mondanak semmit. Kiderült, hogy az elmúlt kb. négy-öt hétben egy kilót hízott a kislány, és tápszert már egyáltalán nem kap, sőt Zsuzska is tud napi 10-20 millilitereket fejni, ami elég, ha mégis kéne pótlás. Nagyon örülök :) Miattuk is persze, de nekem is jólesik már abbahagyni. Ahogy emlékszem, Marcinál és Regőnél ilyenkor már rég beállt a kereslet-kínálat. Nekem soha életemben nem volt sok tejem, csak pont elég, és nem ismertem azokat a jelenségeket, amiket másoktól hallottam: hogy az első hetek után is folyik a tej, vagy fáj a szoptatás, a mell. Most bezzeg... Elnézést kérek azoktól, akik épp a kevés tej problémájával küzdenek, küzdöttek, nem bántásból írom, de nekem most a túl sok tej okozott kellemetlenségeket. Még most is spontán, bármikor jelentkező fájdalmas tejleadó reflex, szorító melltartók - a szoptatós, mindenféle merevítő nélküli is - napi több pólócsere, éjszakai tejfolyás. Csongor sem örült neki, hogy nem tudjuk összehozni a közös igényünket: többször előfordult, hogy szopizott volna, de igazából nem akart enni, de ömlött a torkára a tej, vagy félrenyelt, mert túl erősen spriccelt neki. Néha szerintem sikerült túletetni is, vagy a laktózban gazdagabb első tejből többhöz juttatni.
Persze nem panaszkodom, amúgy örülök, hogy van tej, de jó lesz már beállni a mi igényünkre. De az is nagyon jó, hogy Aisa is kaphatott belőle, hogy a fiamnak tejtestvére lett, és hogy Zsuzskának is sikerül kizárólag szoptatnia Aisát :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése