2011. október 25., kedd

Brian Freemantle: Sniper

Végre kiolvastam! Ez a már emlegetett német nyelvű könyv, amit jó pár hete kezdtem el olvasni, és amikor elkezdtem, nem hittem, hogy a szülésig befejezem. Nehezen haladtam az elején, többször újra kellett olvasni mondatokat, napi egy-két oldal fért bele... aztán a végére nagyon belehúztam, már 30-40 oldalakat elolvastam, ha korán ágyba tudtam bújni, és nem aludtam el rögtön. Kisebb alakú, de ahhoz képest vaskosabb könyv, de azt azért nem gondolná az ember így ránézésre, hogy majdnem 500 oldal, azt hiszem, egész pontosan 492. Jó sűrű, apró betűs, ékes német nyelven teleírt szöveggel.
Egyébként egy nagyon izgalmas krimi, és a vége felé egyre izgalmasabb, itt-ott hullámvölgyekkel, amikor azt hittem, ellaposodik a történet, de rájöttem, ez szándékos lehet az író részéről, mert utána annál érdekesebb lesz megint.
Hogy miért lett németül Sniper a címe, arról fogalmam sincs, ugyanis a Sniper tudtommal mesterlövészt jelent, amiről szó sincs az ötszáz oldal folyamán, és az eredeti angol címe sem ez, hanem The Button Man, aminek sokkal több köze van a történethez.
A sztori maga: a rendszerváltás éveiben Moszkvában meggyilkolnak egy fiatal, amerikai diplomatalányt, akinek ráadásul egy befolyásos szenátor a nagybátyja. A lány kiterjedt kapcsolatai miatt felmerül, hogy valamelyik szeretője lehetett az elkövető, esetleg valaki, aki rajta keresztül a nagybátyját akarja botrányba keverni, és így politikai színezete lesz az ügynek, de a gyilkosság módja alapján lehet egy utcán járkáló őrült is, aki véletlenül épp őt szemelte ki. A moszkvai nyomozóhivatal segítséget kap az FBI-tól, egy amerikai ügynök független segítőként odautazik, és együtt nyomoznak. Közben kiderül, hogy sorozatgyilkosságról van szó, összefüggést találnak egy korábbi esettel, majd még két támadás történik, az egyik áldozat túléli. az alaptörténet a nyomozás körül forog, de sok egyéb szál is belefonódik: Moszkva, az USA és a különbségek ebben az időben, szerelmi szálak és kapcsolatok, nemcsak az amerikai áldozat, hanem a nyomozók magánéletében is... és fordulatok: többször felmerülnek gyanúsítottak, akikről kiderül, hogy ártatlanok, az olvasó velük együtt nyomoz, gondolkodik, visszalapoz és velük együtt keresi a bizonyítékokat, az összefüggéseket. Én legalábbis így olvastam, teljesen belebonyolódtam, és nagyon vártam a fordulatot, éreztem, hogy lennie kell... és lett is, körülbelül tizenöt oldallal a vége előtt, imádtam! Nagyon jól megírt krimi, nem tudom, megjelent-e magyarul, de ha jól fordították, biztos, hogy élmény olvasni.

Nincsenek megjegyzések: