Kétéves státusz, szívhang és aggódás

Ma délelőtt jártunk a védőnőnél és a gyerekorvosnál is. Regő számokban:

2 év

12,5 kg

87 cm

50 centis fej

50 centis mellkas

22/23-as láb

16 fog

A kétéves státuszvizsgálaton a védőnőnél remekül "megfelelt", szépen fejlődik, okos, egészséges kisfiú. A beszéde is nagyon jó, arra, hogy én-t és nekem-et használ, tehát nem Regőnek nevezi magát, azt mondta a védőnő, hogy hároméves szintnek megfelelő. Nekem is volt most tanácsadás, minden oké, most végre meghallgattuk Csongor baba szívhangját is, most hallottam először :) Regőnek is tetszett!

Aztán átmentünk a doktornőhöz, hogy ő is megvizsgálja a kétéves Regőt. Itt már nem volt minden oké :( Azt, hogy enyhén x lába van, mi is láttuk, figyelgettük eddig, néhány hete, és azt gondoltam, majd itt szóba hozom. A doktornő szerint a jobb bokája befelé, míg a lábfeje vízszintesen kifelé fordul, és ezért jár így. Enyhe a dolog, először azt mondta, ez semmi, aztán ahogy neki háttal futott, úgy figyelte meg jobban, és kaptunk beutalót az ortopédiára. 

Amikor megvizsgálta Regőt, még két dologra fény derült: enyhe szisztolés szívzörejt hallott, amire oda kell majd figyelni. Eddig ilyen nem volt, úgyhogy lehet átmeneti is, de ha nem az, akkor EKG-re lesz szükség, és az alapján további vizsgálatokra. A másik pedig, hogy Regőnek ingaheréje van: a jobb oldali heréje hol a helyén van, hol felmegy a hasüregbe. Kétéves korban már mindkettőnek lent kéne lennie, úgyhogy ezt is figyelni kell nekünk is, és majd ő is nézi még. Ha nem marad lent állandóan, akkor a gyereksebészeten egy öltéssel rögzítik, különben a későbbiekben problémát okozhat...
Aztán megkapta a kullancsoltásokból az elsőt, nagyon ügyes volt, csodálkozott, hogy mi történik vele, és egyet nyafogott :)

Most aggódom. Nem akarom, hogy az egészséges(nek hitt) kisfiamnak sebészeti beavatkozásra legyen szüksége, pláne, hogy valami állandósuló szívproblémája legyen... Az ortopédia és a speciális cipő a legkevesebb, az zavar a legkevésbé. Huhh...

Babalátogatóban Andiéknál

Hű, ma jól elfáradtam. De ezt még megírom frissiben :)

Szóval Andi barátnőm pici fia, Gábor, két hónapos múlt. A két "nagy" lánya, Zsófi pedig 4 (lesz) és Fruzsi 2 (múlt). Gábor születése óta tervezgetjük, hogy meglátogatjuk őket, egy hete sikerült végre lefixálni ezt a mai időpontot, és nem is jött közbe semmi! Ráadásul reggel sikerült is terv szerint, kilenckor elindulnunk, csak épp Pesten át egy lassabb utat választottam - nem szándékosan. Ma, jó szokásommal ellentétben, eltévedős napom volt.

Regő a Megyeri hídon aludt el körülbelül két óra autózás és vásárlás után, úgyhogy szerintem egy félórát se aludt érkezésig, de jól bírta utána :) Rögtön felfedezte és kipróbálta a lányok játékait, legjobban a hintaló tetszett neki, meg a piros emeletes busz, csodálkoztunk is, hogy egy lányos házban ilyet találunk: Zsófi kérte a névnapjára. Persze nem komolyan csodálkoztunk, csak viccből :)

A lányok már éhesek voltak, amikor megérkeztünk, Zsófi már az asztalnál várta az ebédet. Vittünk nekik könyvet ajándékba, azt nézegették, amíg Regő a játékkínálatot térképezte fel. Igazából nem is játszottak együtt emiatt, és csak itthon vettem észre, hogy közös fotó csak Gáborral készült :(. Viszont ebédkor aranyosak voltak együtt, de akkor nem fotóztam :)

 Gábor viszont nagyon tetszett Regőnek. Már tegnap mondtam neki, hogy megyünk Gábor babához, hosszasan emlegette, és ma reggel is örült és szívesen ült az autóba. Ott pedig simogatta, hintáztatta - a fotón is éppen hintáztatta, hogy ne sírjon - simogatta az arcát, mondta neki, hogy ne sírj, szóval teljesen odavolt tőle, pedig én tartottam egy kicsit a találkozástól, hiszen mostanában hol így, hol úgy reagált babákra, Csongor is hol érdekli, puszilja, simogatja a pocakomat, hol hallani sem akar róla. Az sem zavarta, ha felvettem Gábort, ő is kérte az ölébe.

Az ottlétet ezzel is kezdtük: Andi az ebéd körül sürgölődött Gáborral a kezében, úgyhogy én elkértem tőle a babát - nagyon édes, pici, puha, illatos, pedig már "nagy", öt és fél kiló! Nekem olyan könnyű volt Regő után :) Közben hazajött Zoli is, az apuka, tőle kicsit tartott Regő. Nemsokára elkészült az ebéd, nagyon finomat kaptunk, ráadásul olyat, amit Regő is szeretett, úgyhogy volt nagy öröm. Szemben ült a lányokkal az asztalnál, talán így jobban is evett, bár nem sokat, de például utánzásból kért majonézt, egy falat húst majonézzel evett meg, ezt még sosem kóstolta. 

Amíg mi ettünk, Gábor aludt egy rövidet, de aztán visszajött a nappaliba. Regő lekéretőzött, de amikor látta, hogy palacsinta is van, visszaült :). Ebéd után folytatta a játékot és Gábor szórakoztatását:

"Tessék Gábor, busz!":

"Milyen szép virág!":

Amikor mindenki megevett mindent - vagy legalábbis nem kért többet - a lányok elmentek aludni, Zoli vissza dolgozni, mi pedig maradtunk Andival, Gáborral és Regővel. Babáztunk, beszélgettünk, Regő játszott:

Itt kérte Gábort az ölébe, nagyon aranyos volt vele :)

Most utólag néztem, Andival mennyire hasonlítunk: rózsaszín felső, szőke copfok... a lenti képen Andi Gáborral és Regővel:

Na jó, azért nem összekeverhető :)

Ahogy Regő egyre hangosabb és szerintem fáradtabb lett, lassan kezdtem összeszedelőzködni. Erre Andi valahonnan elővarázsolt egy szatyor kismamaruhát, hogy próbáljam már fel őket, hátha jók - rögtönzött divatbemutató kerekedett, Regő is hozzájárult, öltözködött és nézte magát, hogy milyen csinos :) Sok felsőt és egy nadrágot is elhoztam kölcsönbe, nagyon örülök nekik! Aztán lassan már tényleg indultunk. Sajnos - persze más szempontból szerencsére -  a lányok még aludtak, így csak a lépcsőn tudtunk puszikat dobálni nekik felfelé. 

Hazafelé megint sikerült eltévednem, ilyen szempontból ez nem az én napom volt. A vicces az, hogy Pesten gond nélkül átjutottunk, Budaörsön nem sikerült elnavigálnom az Ikeához, így Érdről visszafordulva, Törökbálinton át jutottunk oda, jó kör volt... De mindent megvettünk, amit szerettem volna, és hamarosan indulhattunk haza. Regő kekszet falatozott a hátsó ülésen, majd kért rá vizet, és negyed hét körül bealudt, de úgy, hogy itthon se ébredt fel, még hagytuk egy ideig, de úgy tűnt, akár az éjszakát is átaludná az autóban. Szegény most nagyon zokon vette az ébresztést, sírt, nem kért enni, tejet kért, de aztán nem itta meg, gyorsan lefürdettem, azt is végigsírta, pizsamába bújás közben nyugodott meg lassan, de mesét azért kért :) Most a Nyári böngészőt meséljük, tegnap fedezte fel, és nagyon tetszik neki! Mese után végül mégis kérte a tejet, Apának köszönni akart, úgyhogy még jó éjszakát kívántunk, és végre mehetett aludni :). 

Köszönjük a talit és mindent az Andi-családnak, nagyon jól éreztük magunkat!

Fonalfaló toborzó

Mindenkinek, aki szeret kötögetni, és van otthon némi elfekvő fonala :)

http://fonalfalo.blogspot.com/

Gyertek játszani! Ha úgyis kötögettek, akkor a közösségért és a játék kedvéért, ha csak nézegetitek pár éve a halmozódó régi fonalakat, akkor a motiváció miatt is :) Én idén játszottam először, és a most lezárult fordulóban az előkelő 10. helyet szereztem meg :D Vajon a következő évben ki falja a legtöbb fonalat?

Mai szüret

Emlékszem, tavaly ilyenkor egymást érték a "szüret" bejegyzések a kertes blogon. Most sajnos, ha külön lennének a blogok, akkor sem lenne ez így. Egyrészt én is kevésbé vagyok aktív, másrészt sok mindent elvitt a tavaszi kb. 8 hét, amikor gyakorlatilag egyáltalán nem tudtam a kerttel foglalkozni, harmadrészt sok mindent Péter és Marika néni szedtek fel, amikor én négy hétig nem voltam itthon, és nyilván nem blogolták :)

Demajdmost demajdmost!

Ez egy olyan intersparos vödör, tele van (a naaagy karalábé felfelé jól ki is áll belőle) és majdnem az egész paradicsom. És lesz is még! Abból a szempontból haragszom a hidegfrontra - bár amúgy nagyon jól jött - hogy bár alig volt eső, a gaz mégis újult erőre kapott, és a paradicsom között, ahol mielőtt elmentünk hétvégére, még nem volt semmi, most elég csúnya állapotok vannak. 

Paprikából is van még jó sok, soha nem volt még ilyen jó paprikatermésem, nagyon örülök, tudom, ezt már írtam :) csak azokat szedtem le, amik érintésre szinte maguktól váltak le a tőről, így tanultam a paprikaszedést Bálint gazdától. 

A karalábé pedig a legkisebb a szokásos Gigant karalábék közül, az első, amit leszedtem :)

Fotózhattam volna még egy nagy kupac parlagfüvet is, mint leszüretelt "termés", de azt gondolom, senki se akarja látni. A kert füves részein nyírjuk rendszeresen fűnyíróval, tehát ott legfeljebb két fűnyírás közötti méretre növő apró hajtások lehetnek, nem is hiszem, hogy van idejük virágozni, de a zöldségesben muszáj kézzel irtani, és főleg a már parlagon lévő helyeken sajnos van is. Azért nem volt olyan vészes munka, nagyjából negyven perc alatt végeztem az összessel. Nálunk csak Marci allergiás, és érdekes módon az ő allergiája is itthon a legenyhébb, ha elmegy apjához a városba, rögtön rosszabb lesz. Viszont a szomszédban is allergiás az apuka, meg amúgy is sok a család, sok a gyerek, még ha nem is büntetnének érte - meg ez nem is olyan mennyiség - akkor is irtanánk időnként.

Megvannak a tankönyvek

Tegnap Marci elment apával még a vakáció utolsó napjait nyaralással tölteni, mi pedig Regővel ma átvettük a harmadikos tankönyveit. Idén új könyvcsomagot rendeltek, más, mint a tavalyi, ez az Apáczai Kiadó - féle Hétszínvirág tankönyvcsomag, illetve lehet, hogy nem az egész csomag neve ez, de magamban így hívtam az olvasókönyv és az olvasás munkafüzet címe miatt. Hazaérve nagyjából át is lapoztam őket, nekem tetszenek, remélem, Marcinak is fognak. Nem vastagok, áttekinthetőek, nem tűnik úgy, hogy harmadikban túl nagy mennyiségű tudást kellene a fejükbe gyömöszölni. Szépek a rajzok, így első ránézésre a rajz- és a technikakönyv is kreatívabbnak, talán Marcinak valóbbnak tűnik, mint az elsős és a másodikos. Hát, meglátjuk, mindenesetre izgalommal várjuk az iskolát, én biztosan :)

Segít

... mármint Regő a mamának paradicsomot passzírozni. Ezt feltétlenül az én napszemüvegemben kell művelnie :D

Regő szülinapi tortája

Ez a torta ugyan egy teljesen egyszerű gyümölcstorta, de mégis leírom, hátha valakinek megtetszik vagy ötletet ad. Állítólag nagyon finomra sikerült :)

A tésztája egy vizes piskóta három tojásból, részletesebben:

3 tojás

15 dkg cukor

15 dkg liszt

egy kisebb pohár, kb. másfél deci meleg víz

egy mokkáskanál sütőpor

A sütőt előmelegítjük kb. 175 fokra, és kivajazunk-lisztezünk egy gyümölcstortaformát.

A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgáját jó habosra keverjük a cukorral, majd apránként, felváltva hozzáadagoljuk a sütőporral elkevert lisztet és a vizet. Egyneműre, hólyagosra keverjük, majd félretesszük, és a tojások fehérjét kemény habbá verjük. A tojáshabot nagy fakanállal, óvatos mozdulatokkal a tésztához keverjük, majd az egészet a formába öntjük, és szép világosbarnára, illetve tűpróbáig sütjük.

A krém vaníliapuding, amit a csomagoláson található leírás alapján készítettem, én a Gála krémport jobban szeretem, de az most nem volt itthon :) Ha a tortát kivettük a sütőből, kicsit hagyjuk hűlni, majd óvatosan kifordítjuk a formából. Megkenjük a krémmel, majd meghámozunk és cikkekre vágunk néhány őszibarackot, és ezt tesszük a krémre, a cikkek között maradó résekbe pedig szederszemeket. Természetesen lehet más gyümölcsből vagy befőttből is, nálunk most ez volt aktuális idénygyümölcs.

Szintén a csomagoláson lévő leírás alapján elkészítünk egy zacskónyi színtelen tortazselét, ezt a gyümölcsökre öntjük, és néhány órát hagyjuk hűlni, dermedni. 

Én alapvetően tejszínhabot tennék rá tálaláskor, de most, hogy kánikula volt, vaníliafagyival ettük, és nagy sikere volt!

Szülinap 2. felvonás

A csütörtöki itthoni ünneplés után szombaton anyuékhoz mentünk. Sok szülinap, névnap esik augusztusra a családban: a sort Csabi kezdi, aztán Bence névnapja, én folytatom, majd Regő, még a nagynéném is ünnepel ugyanaznap, és végül 26-án Tündi, a blogon már emlegetett Hanna anyukája. Így aztán anyukám idén kitalálta, hogy legyen náluk közös grillezés, kecskepörköltfőzés és szülinapozás. Erre érkeztünk meg szombat reggel mi is, esetünkben bonyolította a helyzetet, hogy délután még egy esküvőre is kellett mennünk. Így aztán ebéd után lefektettük Regőt, ébredéstől őt is és Marcit is a nagyszülőkre és Ancsáékra bíztuk, mi pedig elindultunk Tatabányára. Az esküvő négykor volt, nagyon szép volt, hat óra után valamivel értünk vissza. Marci a strandon volt Ancsáékkal, ekkor már megérkeztek Tündiék is, Regő velük állt a terasz előtt, és amikor meglátott, felkiáltott és sírva-nevetve rohant hozzám :) Utána is kicsit ragaszkodósabb volt, mint máskor, meg menni akart rögtön fürödni, fáradt lehetett, hiszen nagyon korán kelt és a délutáni alvása is rövidebb volt, mint máskor. De azért hamar feloldódott :)

Szóval hamarosan megkezdődött a grillezés, a pörkölt már rotyogott, a férfiak Gábor vezényletével grilleztek:

Regő az első körben kapott enni, látta, mi minden sül, és nagyon érdekelte. Aztán ahogy készültek a dolgok, lassan mindenki leült, ki grillezett ételeket kapott, ki pörköltet, ki mindkettőt. Voltak fűszeres grillkolbászkák, pácolt csirkemell kecskesajttal vagy anélkül, grillezett padlizsán és faszénen sült pirítós, meg saláták. 

A gyerekek jól feltalálták magukat, homokoztak, szivacsokon ugráltak, motoroztak, bicikliztek, és persze időnként ettek-ittak mindezek között. Marci húzta Bencét a motoron, aztán cseréltek:

Vacsora után jött a torta, ugyanaz a hagyományos maci alakú csokitorta, amit Mama minden kétéves unokájának készít, mióta csak Marci kétéves lett. Ezúttal kicsit jobban sikerült a gyertyafújós kép :)

 Kaptam autót!

A fenti képen látható autó és a gyöngyfűzős játék mellett kapott még egy kézbáb-malacot, egy mondókás könyvet és egy szép, kézműves, cica alakú meggymagpárnát, remélem, nem hagytam ki semmit :) Aztán jött a másik torta, és Regő meglepve figyelte, ahogy anya is fúj:

Minden nagyon finom volt :) Torta után én bementem előkészíteni a dolgokat fürdéshez, lefekvéshez, Regő pedig felfalta a többi gyerek maradék tortáját :)

Miközben őt elvittem fürödni és lefeküdni, megjött az ígért hidegfront némi villámlással és viharos széllel, úgyhogy a többiek is beköltözködtek közben, szerencsére addigra pont mindenki megvacsorázott. Amikor minden gyerek lefeküdt, az este egy éjjel fél 12-ig tartó activity-partyba torkollott, rég nem nevettem ennyit :)

Ilyen volt a szülinap :)

Regő születésnapja úgy indult, hogy Marci reggel előbb kelt fel, így megkértem, hogy állítsa be a dvd-lejátszót a Csiribiri dvd-vel a Boldog szülinapot! című számhoz, és Regőt erre hoztam ki a szobából :) Kívántunk neki boldog szülinapot, kapott puszit, és kifaggattam, hogy hány éves, amire ma mindenkinek készséggel válaszolta, hogy kettő. Délelőtt úgy gondoltam, az lesz a "program", hogy azt csinál, amit csak szeretne, na nem mintha máskor annyira korlátoznám, de például most megkapta a csokis kekszet, amiből máskor egyszerre csak néhány darabot szoktam adni, és sokat voltunk az udvaron is annak ellenére, hogy nekem nagyon melegem volt. Azért fél 11-kor már behoztam, pedig még nem akarta, viszont behozhatta a motort is.

Ebédre most a melegben csak sonkás tojást vállaltam, de nem baj, mert azt nagyon szereti az ünnepelt is, be is termelt bőségesen belőle, aztán ment aludni. Én meg a nagy szülinapi készülődésben majdnem elfelejtettem, hogy kettőre orvoshoz kell mennem, úgyhogy gyorsan az ebéddel együtt nekiláttam a tortakészítésnek is. Barackos-szedres gyümölcstortát készítettem. Közben lefektettem Regőt, felfújtam néhány lufit, zuhanyoztam és indultam - ezt a torta összerakásának fázisai között.

Hazafelé beszereztem fagyit és szülinapi gyertyákat - eredetileg tejszínhabbal kínálnám a tortát, de a kánikulára való tekintettel gondoltam, hogy a vaníliafagyi jobb lesz - aztán nekiláttam kitakarítani a konyhát, ja meg felfújni a többi lufit. Regő arra jött ki az alvásból, hogy egy tucat lufi hempereg a földön. (Sajnos a képek elég homályosak lettek, azt hittem, hogy van elég fény idebenn a vaku nélküli fotózáshoz...)

Innentől lufiztak Marcival, nagyon örült neki :) játszottak, vártuk Apát, én takarítottam a konyhát, aztán szépen megterítettünk, és amikor Apa is hazaért, jöhetett a torta. A gyertyafújás kis segítséggel, de sikerült :)

Amikor megette a tortáját fagyival ("még tótát, anya, még fagyit, még!" ) még az etetőszékben kapta meg az ajándékait. Néhány apróságot kapott most, mert az igazi ajándék a homokozó lesz, ami néhány napon belül elkészül. Tőlünk egy Boribon-könyvet és egy másik Halász Judit-koncertfilmet, a Csigavért, bevallom, hogy azért, mert bár imádom a Csiribirit, néha kicsit unom, pedig mostanában nagy kedvenc :) Mamától pedig a lufikat és kis műanyag állatokat. Nagyon örült mindennek, az állatokat megnevezte, jó volt látni az örömöt a kis arcán :)

Marcinak eszébe jutott, hogy a pelenkázószekrény belsejében elrejtve van egy pici duplo traktor, amit még az első karácsonyra kapott valakitől Regő, és eltettük arra az időre, amikor tényleg játszani is tud vele, gyorsan előhozta és odaadta azt is. Volt benne egy fa: egy barna kockára rögzített zöld pörgettyű, amit Regő rögtön kitalált, hogy az repülő, és azonnal repülőzni kezdett vele, amiért apjától kapott még egy nagy puszit is :) Aztán betettük a Csigavér dvd-t, és estig ment a játék és a buli :) Isten éltessen, Kisfiam!

Regő kétéves

Az én kicsi babám ma kétéves lett :) Na jó, két éve ilyenkor még bőven járkáltam fel s alá a szülőszobában, de már csak olyan három és fél óra volt vissza, de azt akkor még nem tudtam :)

Számadatokat most nem tudok mondani róla, majd jövő szerdán megyünk státuszra, de biztos, hogy nagyot nőtt. Ha itthon rááll a mérlegre némi ruhában - nem sokban ebben a kánikulában - és pelenkában, akkor 12,7 kiló, de persze majd a védőnői mérlegelés lesz a hivatalos. 

A kétéves Regő olyan, mint a kétévesek: dacos és aranyos. A dackorszak nála egyelőre főleg abból áll, hogy "hagyj békén", azaz nála szó szerint "hagyikim" felkiáltással utasítja el, ami vagy aki nem tetszik neki, főleg ha korlátozzuk valamiben, ilyenkor néha csapkod is a tiltakozás mellé. Időnként ténylegesen be is hisztizik, és akkor sír olyan hisztisen és elég kezelhetetlenül, és nem lehet vele kezdeni semmit. Illetve mégis lehet - eddig még mindig rájöttem, hogy ennek van konkrét oka, éhség, esetleg álmosság, és eddig leggyakrabban a hűtő előtt állva nézelődés hozta meg a nyugalmat, amikor kiválaszthatja, mit szeretne, és ehet. Remélem, ilyenkor tényleg éhes - általában olyan időpontokban fordul elő, amikor szerintem lehet, hogy az - és nem azt tanulja meg, hogy minden bajunkra az evés a gyógyír, mert azt nem szeretném.

Az evése egyébként nagyon sokat javult, főleg a mamáéknál nyaralás alatt. Persze másoknak ez korántsem lenne egy kétéves gyerek ideális étkezése, megint mások viszont örülnének, ha már itt tartana a fényevő gyerekük :) Szóval az alapanyagok közül a kenyérféléket, kiflit, zsemlét szereti, a barnát különösen, aminek nagyon örülök! Tejtermékeket szintén, mindenféle fajtát, bár bolti gyümölcsjoghurtot és krémtúrókat még mindig nem kap, de a natúrt is nagyon szereti, illetve új felfedezésünk a "macis joghurt", a Nestlé joghurtos bébidesszertje. A nyaralás óta kakaót is iszik. A hússal szintén nincs gond, szereti a natúr sült húst, a rántott húst különösen, sonkaféléket sütve, evett már sült szalonnát is. Felvágottakat még mindig nem kap, de ha sovány sonkát adok neki kenyéren, az se jó, viszont melegszendvicsben megeszi, ugyanígy a sajtot. A tésztafélék érdekes kategória, ebben kicsit édesszájú, a palacsintát szereti, és persze mindenféle sütit, megeszi a diós, mákos tésztát és a császármorzsát, de a nem édes tésztákból is teljesen ötletszerűen hol megeszik ezt-azt, hol nem. Egyszer szereti a brokkolis tésztámat, egyszer nem. 

A zöldségekkel, gyümölcsökkel továbbra is hadilábon áll. Gyümölcsöt még eszik bébiétel, gyümölcslé, lekvár, szörp formájában, sütiben és szintén a Nestlé Baby Compote nevű, 100% gyümölcsből álló eledelét, de friss gyümölcsöt sajnos nem. Már érdekli, mondja a nevüket, elkéri, néha be is kapja, de kiköpi. Azért gyümölcsből így szerintem eléghez hozzájut, zöldséghez viszont kevésbé. Frissen semmit sem kér, és a főzelékeket sem. Paradicsomot is kért már gyümölcsként, nyersen harapva, de beleharap és félreteszi. Próbálok trükközni: keresem a vegyes, gyümölcsös-zöldséges bébiételeket, centrifugázok neki zöldséglét, és a múltkor leírt kelkáposztás batyu gombócait megette, volt benne kelkáposzta és aszalt paradicsom, ennek nagyon örülök! Amúgy a zöldségek is érdeklik, sokszor elkéri a paprikát, uborkát, a nevét is mondja, csak épp meg nem eszi. De mivel nagyon sokat fejlődött az evése, egyre több benne a felnőtt étel és kevesebb a bébi, meg ő is jól fejlődik, nem aggódom igazán ezen. Az is lehet, hogy van valami enyhe táplálékérzékenysége, ami miatt elutasítja ezeket, csak hát egyéves koráig mindent megevett... Hátha kétéves kora után megint mindent meg fog! :)

 A szoptatás szép csendesen, magától elmúlt, szinte észre se vettem, most gondoltam bele, hogy két-három napja már nem szopik. Az esti szopi elhagyását megírtam pár hónapja, azóta volt egy kis hullámhegy, amikor nyaralás alatt és betegen többet kért, de hamar visszaállt, én pedig lassan elkezdtem nem kínálni, csak akkor adni, ha ő kér, és szépen el is aludt a legtöbbször szopi nélkül, vagy ha kérte is, akkor is csak pár korty volt. Voltak olyan napok, amikor egyik nap kért egyszer, másnap egyáltalán nem, és most ráeszméltem, hogy a legutóbbi pár nap már mind ilyen volt. Hát elmondhatom, hogy ő is kétéves koráig szopizott, amit szerettem volna, én pedig a terhességem 23. hetéig szoptattam. 

A beszéde is gyönyörűen fejlődik, a szavait már nem tudnám felsorolni, és a mondatai is egyre kerekebbek. Nála úgy tűnik, kimarad az a korszak, amikor Regőnek szólítja magát, rögtön váltott az én-re, és ma már szinte mindenhez, amit csinálunk, kéri, hogy "én is, nekem is". Három-négy szavas mondatokat simán mond, de sokszor halandzsázik is, viszont rövid beszélgetéseket is tud folytatni. És azt is tudja, hogy "Hány éves vagy?  - Kettő" :) magától tanulta meg, nem tudom, honnan :). Persze nem minden hangot mond tisztán, az r helyett j-t mond, és van még más is, de szerintem ez bőven rendben van.

Mozgásilag is szerintem egy jól fejlett, magabiztos kisgyerek. Mostanában nagyon szeret lépcsőzni, kapaszkodás nélkül és váltott lábbal is próbálkozik, és neki minden lépcső és sok minden más is mászóka. Felmászik a kanapénk háttámlájára, és hátul le is ereszkedik. Páros lábbal még nem ugrál, de páratlannal igen :) 

Amit még szeret most, az a mese és az építés, amit lejjebb írtam is, illetve a bújócska. Mindenhol bújócskázik és átbújik, ezt mondja is, és mindent kihasznál erre a célra: bútorokat, növényeket, a kertet teljes mértékben, de a lábunk között, körül is átbújik, és a kisautókat is szívesen bújtatja, és mondja is, hogy "bújócskázik autó". Illetve Marcit is nagyon szereti, és persze mindent utánoz, amit ő. Meg minket, többieket is. A felnőttekkel korszakai vannak, hol nagyon barátságos, ölel, szeret, puszil, hol pedig jön a "hagyikim". Mamával most, a nyaralásból való hazatérés óta némi mosolyszünet után újra barátságban lett, nagyon szereti.  Mi pedig őt szeretjük, és nagyon örülünk, hogy velünk van :)

Séta a Várban

Tegnap - ha az állatkerti séta nem lett volna elég a kánikulában - újra kirándultunk egyet, ezúttal vonattal és Marcival. Ez azért is nagy szó, mert Regő először maradt ennyi ideig nélkülem, a mamára bízva, és nagyon jól viselkedett! De egyelőre maradjunk a mi programunknál :)

Jó korán keltünk, egy fél nyolc körüli vonattal mentünk a Déli pályaudvarra. Onnan több lehetőségünk is lett volna: a Vérmezőn át felsétálni a Várba, vagy metró + busz, villamos + busz... a meleg és Marci miatt - hiszen neki külön érdekes a BKV - most lemondtunk a gyaloglásról és lépcsőzésről, sőt, úgy döntöttem, hogy a siklóval megyünk. Így is metróztunk, buszoztunk, míg a Clark Ádám térre értünk, ott pedig kivártuk a sort, és szépen felmentünk a siklóval.

A Budavári Palotának ehhez a bejáratához érkeztünk:

A fő célunk a Magyar Nemzeti Galéria volt, de mivel ekkor még nem volt 10 óra, a galéria még nem volt nyitva, tehát elkezdtük keresni a Budavári Labirintust. Hát, legközelebb jobban tájékozódom... pedig szoktam, de most mégis meglepetésként ért, hogy a labirintus technikai okok miatt zárva. Marci nagyon csalódott volt:

Megvigasztalgattam, és tovább sétáltunk, innen már nagyon közel volt a Mátyás-templom és a Halászbástya. Ezeket csak kívülről néztük meg, egyrészt sokalltam a belépő árát, másrészt lehet, hogy be se engedtek volna minket rövid szoknyában-nadrágban, meg nagyon sok volt a külföldi turistacsoport. De kívülről is szép :)

Innen már indultunk vissza a Galériához. Számomra az volt a legnagyobb élmény. Arra, hogy a Munkácsy-trilógiát egyben láthassam, azóta vágytam, amióta csak tart ez a kiállítás - azaz már korábban is, de azóta volt ez tényleges lehetőség is. Már áprilisban el akartam menni, de akkor halt meg a nagypapám, volt a temetés... a temetés napján volt a kiállítás zárónapja is, és aznap írták ki a honlapon, hogy meghosszabbítják augusztus 31-ig. Mintha direkt az én kedvemért tették volna :) 

Nagyon nagy élmény volt. Már csak az odáig jutás is... amikor Székely Bertalan és Madarász Viktor festményei között kellett átmenni a légkondicionált teremig, ahol aztán a Trilógiához készített vázlatok és kidolgozott részletek között vezetett az út, majd megérkeztünk a kiállítás csúcspontjához... Nem is tudom leírni, áhítat, meghatottság, gyönyörűség. Könnyekkel a szememben néztem a csodát. Az érzéseim között ott volt az az emlék is, amikor körülbelül 20 évvel ezelőtt Debrecenben, a Déry Múzeumban láttam emlékeim szerint csak az Ecce Homo-t, és ahogy akkor anyukám ragaszkodott hozzá, hogy elmenjünk oda, mert ott van ez a kép... Ott monumentálisabbnak tűnt, én is kisebb voltam, meg talán a kiállítótér is, de most a három együtt teljesen lenyűgözött.

Ami még lenyűgözött, az az, hogy Marcival milyen jól lehet múzeumba menni. Tudott csendesen viselkedni, nem rohangálni, köszönni a teremőröknek, valamennyire le is kötötte a kiállítás, a modern festmények és szobrok pedig kifejezetten érdekelték. A Munkácsy-kiállítás után ugyanis felmentünk a második és a harmadik emeletre is, ahol felfelé menet egyre újabb kori képeket és szobrokat találtunk, a kedvence a Tisztító nagy vihar című kép volt.

Eddig nem is tudtam, hogy a harmadik emeletről fel lehet menni a kupolába is, de ha már ott voltunk, természetesen nem hagytuk ki. Körbe lehet járni, és három helyen teraszokra is ki lehet menni, gyönyörű a kilátás, és szerintem nem sokan látják. 

Leérve még megnéztük a Markó-kiállítást is, ez is nagyon szép volt, rám kisebb hatással, mint a Munkácsy, de gyönyörű képek voltak, utoljára a híres Visegrád című festménnyel. Bementünk a múzeumi ajándékboltba, feltett szándékom volt, hogy veszek magamnak valamit, de nem találtam semmit, Marci viszont szeretett volna egy Dalí-albumot, merthogy neki ő a kedvenc festője, és még mutatta is a kedvenc festményeit az albumban. Most nem vettem meg neki, de megjegyeztem! 

Mivel a labirintus nem jött össze, úgy döntöttünk, megnézzük helyette a Hadtörténeti Múzeumot, és nálunk volt a Budapest gyerekekkel könyv, amiben még a Telefónia Múzeumot is megtaláltuk.

Mivel a múzeumokban nem fotóztam (kivéve az utolsót) néhány kép kintről:

A Palota kertje az oldalsó bejárattól nézve, ahova a sikló érkezik:

Marci a lépcsőkorláton:

Várszínház, Sándor-palota, Budavári Palota:

Szóval innentől már a Hadtörténeti Múzeumba tartottunk, ami persze az egész Vár túlsó végén van, és körülbelül negyven fok volt. Kevés volt az árnyék és kevés a víz, de túléltük, és amikor végre odaértünk, már csak a hűvössége miatt is megérte :). Ez Marcit érdekelte jobban, számomra inkább megrázó volt: sok fegyver, az 56-os forradalom történései, plakátok, fotók, majd a 68-as "prágai tavasz". Egy másik emeleten az első és a második világháború magyar vonatkozásait láttuk makettekkel és életnagyságú doni lövészárkokkal. Nagyon érdekes volt, de szomorú, komor, nekem kicsit sok. Viszont Marci élvezte, itt is voltak kipróbálható, megfogható dolgok, fegyverek, interaktív táblák, nagyon tetszik, hogy egyre több múzeum teszi ilyen módon nyitottabbá, érdekesebbé a kiállításait. A belső udvaron és kint, az épület előtt sok ágyút láttunk, bent egy tankot is, és az aradi vértanúk szobrait.

A Hadtörténeti Múzeumhoz nagyon közel van a Telefónia Múzeum, amit mindenkinek ajánlok! Szerintem kevesen ismerik, ha nincs ez a Budapest Gyerekekkel könyvünk, akkor én sem tudok róla. Nem számítottam nagy dobásra, mert a könyv szerint szerény a gyűjtemény, de azért sok gyerek élvezi. Ehhez képest a telefon teljes magyarországi történetét bemutatja kezdve a Puskás-féle telefonhírmondóval, az első, kézi kapcsolású telefonközpontokkal, amelyen még névre szólóan lehetett kapcsolni a hívókat, telefonszám még nem is létezett. Folytatódik szobányi automata központokkal, ahogy egyre több az előfizető. Az épület ténylegesen az első telefonközpont várnegyedbeli mellékközpontja, sok kiállított tárgy valódi, ténylegesen ezen a helyen működött a legutóbbi időkig. Itt is van sok kipróbálható dolog, a tárlatvezető néni az automata telefonközpontot is bekapcsolta nekünk, aminek hatására egy kiállított fülkében valóban csengeni kezdett egy telefon, és igaziból beszélhettünk Marcival. 

Marci manuálisan üzemelteti az automata telefonközpontot:

A foteloknál négy kis asztalkán két magyar, egy német és egy angol nyelven beszélő készüléken lehet meghallgatni a múzeum történetét, irodalmi vonatkozásokat, dalokat, mesét, és az emlékezetes "turmixgépes" kabaréjelenetet is a korabeli kapcsolási viszonyokról, én ezt hallgattam, Marci közben több dolgot is. :)

A kiállítás végén láthatjuk még Ferenc József, IV. Károly és Horthy Miklós magán telefonkészülékeit - utóbbi tiszta rézből van, 16 kiló, megpróbáltuk megemelni :)

És még van, amit nem is meséltem el, akinek egy kicsit is műszaki érdeklődésű a gyereke, menjen el és nézze meg a Telefónia Múzeumot! Nem láttam róla nagy hírverést sehol sem, úgyhogy most reklámozom. Megközelíteni nem volt olyan könnyű, mert munkaszüneti napokon vagy épp augusztus egyes napjain, mint például tegnap, az Országház utcából lehet bemenni, valami hivatalon és két belső udvaron keresztül, majd a cél előtt munkások fúrták a falat, és műanyag szalaggal el volt zárva maga a múzeum bejárata is, de szabad volt átbújni, aztán csengetni kellett, és a néni három zárat nyitott ki, hogy bemehessünk... de megérte! És a belső udvar is nagyon szép :)

Végezetül néhány utcakép, innen már a Bécsi kapu térre mentünk a buszmegállóhoz:

Ez is nagyon szép nap volt :) Hazafelé a vonaton még szaunázhattunk is, ez volt a luxus szolgáltatás :) Reggel, amikor még nem is lett volna annyira nagy szükség rá, kifogtunk egy szuper légkondicionált személyvonatot is, de a délután 3 órás ugyan gyors volt, de nagyon meleg... Kibírtuk, néha még egy kis szél is fújt. Itthon pedig nagy öröm várt, a szűk egy órája felébredt Regő és a hír, hogy milyen jó volt vele egész nap, Marika néni még csak el sem fáradt :) és hazaérés után még lezuhanyozni is hagyott! :)

Előszülinapi állatkerti program

Ma is kirándultunk egy nagyot. Mikor is menne egy kismama a két rosszcsont fiával az állatkertbe, ha nem az augusztusi kánikula kellős közepén? Na ugye :) mi pont akkor mentünk, de a fiúkra egy rossz szavam nem lehet, nem is rosszcsontok! :)

Odafelé az autópályán és a városban is erős forgalom volt, jó két, két és fél óra volt az út, így értünk oda körülbelül fél 11-re. Már jó meleg volt :) Gondolkodtam, hogy kell-e a babakocsi, vagy bérelünk kiskocsit az állatkertben, de mivel parkolóhelyet a Városliget túlsó oldalán találtunk, inkább babakocsival mentünk a bejáratig, és akkor már nem béreltünk kiskocsit. (Mosolyogva állapítottam meg, hogy a kiskocsikat egy dán cég gyártja, láttunk is ilyeneket Koppenhágában, ott kerékpáros utánfutónak használták :) )

Naszóval pisilés, ivás, gyerekek bekenése után a Nagy-tó felé indultunk. Ha nem csal az emlékezetem, legutóbb, 2010 májusában, amikor ott jártunk, még nem is volt Nagy-tó, munkagépekre emlékszem a helyén. Hát gyönyörű lett, itt élnek a pelikánok, gémek, kócsagok, vadkacsák.

A gyerekek kicsodálkozták magukat, aztán megnéztük a Vízparti Élet Házát. Innen a Pálmaházba mentünk tovább, engem meglepett, hogy most bent hűvösebb volt, mint kint :) Csak két-három oldalsó kis részt néztünk meg, a továbbiak annyira nem érdekelték a gyerekeket. A kedvenc a lajhár volt, sose láttam még mozgó lajhárt, itt most az egyik egész fürgén mászott, egy másik lógva szundikált, egy harmadik a látogatófolyosó szélén aludt, és még egy teljesen mozdulatlan is volt. Regő meg is simogatta a lógva alvót :) A képet Marci csinálta:

Nagy szám még, és ez sem volt korábban, hogy ezen a részen, a lent szaladgáló agutik felett egy nagy fatörzs van átfektetve, benne egy műanyag cső, amin még egy Marci méretű gyerek is simán átmászik. Másztak is :)

A Pálmaházhoz legközelebb a tevéket találtuk, utánuk a prérikutyákat. Olyan jó volt látni, ahogy Regőt lenyűgözött minden olyan állat, amit nagyban vagy közelről igazán jól meg tudott nézni! Hosszasan állt és csodálkozott mindenen, mondta a nevüket, mutatta őket, integetett nekik, és nehezen lehetett tovább menni vele, csak úgy, ha mondtam neki, hogy keresünk még állatokat. Ezt aztán ő is megtanulta, és sokszor mondta is.
A Pálmaház kijáratánál vízvételi helyet találtunk, ittunk, mosakodtunk a melegben, Regő talán ezt élvezte addig a legjobban :)

Innen a Citruskertbe, majd a Lepkekertbe mentünk, ezeket főleg én szerettem volna. Marci a kígyókat és a tigriseket szerette volna legjobban megnézni, Regő az elefántokat, de ezek persze az állatkert átellenes végén laknak, úgyhogy ami addig szembejött, azt is megnéztük persze. Végül odaértünk a Mérgesházhoz, útközben megnéztük a három kistigrist, a szüleik jól el voltak bújva. A Mérgesház nagyon jó Regő méretű gyerekeknek is, egyrészt megnézte ő is a kígyók nagy részét, másrészt van mindenféle interaktív tábla, ahol gombokat lehet nyomogatni, fényeket kapcsolni, mozgatni dolgokat.
Innen ebédelni indultunk a Kissziklához, persze előtte megnéztük a jegesmedvét és a fókákat az alagútból. Ezt mindkét gyerek nagyon élvezte, és amit még én sem láttam soha: a jegesmedve is úszott, lehetett alulról nézni, egészen lebukott a medence aljára, megfordult, valamit felvett, visszament. Egészen közelről láttuk a hatalmas mancsát. A képen már csak a csodálkozó gyerekeim látszanak, a medve már nem :)

Megebédeltünk, aztán visszafelé indultunk megint ugyanazon az úton, mert Marci játszóterezni akart. Így már összesen háromszor mentünk el a barnamedve mellett, ebből kétszer vagy nem is láttuk, vagy aludt -most harmadszorra viszont ő is fürdött, ilyet se láttunk még, úgyhogy megcsodáltuk.

Útközben sokszor megálltunk, Marci siettetett volna, de mondtam neki, hogy az állatok miatt jöttünk :) Így betértünk a Madagaszkár kifutóba, és utólag azt mondom, hiába Regő nagy kedvence itthon az elefánt, ott ez lett a legnagyobb élmény. A csíkosfarkú makikat egészen testközelből lehet megfigyelni és még simogatni is, ez nagyon tetszett neki, beszélt is a majmoknak :)

Aztán még megálltunk egy nagy, homokos kifutónál, ahol néhány indiai antilop pihent sok indiai lúd társaságában, és Regő itt is leragadt, egy lúd pedig egészen közel jött hozzá.

A játszótér után, a zsiráfok előtt fedeztük fel az állatkert legnagyobb találmányát, a párakaput. Én is boldogan álltam alá, a gyerekeket pedig sokáig ki se lehetett szedni, zuhanyoztak boldogan :) Összességében elmondhatom, hogy egy ilyen kánikulai napon is nagyon emberbarát az állatkert. Sok az árnyék és a pad, sok a vízvételi hely, és a csúcs ez a párakapu volt, ilyet minden közterületen fel kéne állítani.

Ezután jöttek még a zsiráfok, zebrák, kafferbivalyok, az orrszarvú, a flamingók... ja és persze az elefánt, amit végre látott Regő élőben, persze nem nagyon közelről:

Aztán a vízilovak, akiknek most csak a háta közepét láttuk, még a fejük is teljesen a víz alatt volt. Megnéztük volna az emberszabású majmokat is, de nagyon elbújtak, azért valahol messze láttuk az orángutánokat, szerintem a két kicsit is. Viszont itt van egy fotó három majomról:

Végül pedig az állatkerti ajándékbolt :) Marci kapott egy plüss kígyót a már pár éve meglévő Szilveszter kígyója mellé párnak, Regő pedig egy kicsi plüssmajmot, aki hasonlít a csíkosfarkú makikra, de nem pont olyan, viszont ha megnyomják a hasát, sípol, azaz majomhangon visít. Szerencsére egyelőre önállóan nem tudja kezelni :)
Hazafelé sokkal kényelmesebb utunk volt kevesebb forgalommal, gyorsan hazaértünk, és Regő már az Andrássy úton elaludt :) Összességében nagyon jó nap volt, mondtam is a fiúknak, hogy mióta gyerekkel járok az állatkertbe, talán ez sikerült a legjobban. Számomra főleg Regő elragadtatása miatt :).